Zsákutca

66

„Nyelvem határai a világom határait jelentik.”

Wittgenstein: Logikai-filozófiai értekezés

Történt, hogy az Echo Tv „Keménymag” című műsorában a résztvevők a Jobbik rendkívül undorító, Jakab nevezetű képviselőjét – mérsékelten vicces módon – Jákobnak nevezték. Ez, praktikusan, szerintem senkinek sem tűnt ott fel, lévén teljesen jelentéktelen közjáték, mert abban biztos vagyok, hogy a jelenlévők, sőt maga a kutya sem tudta egyébként, hogy a jeles honatya zsidó felmenőkkel rendelkezik. Eddigi tevékenységében semmi sem utalt erre. Sőt.

Az adás tehát lement, az emberek megnézték és ki-ki a maga ízlése szerint bizonyára értékelte is azt, majd kikapcsolták a TV-t és a dolguk után láttak.

Ezek után a nevezett Jakab, egy drámainak szánt hangvételű Facebook-posztban, kikérte magának, hogy Jákobnak nevezzék és – fokozandó a helyzet tragikus voltát – közölte, hogy ő maga is zsidó, így a Jákobozás antiszemita bűncselekménynek minősül. Ez, természetesen tökéletes marhaság, mint a nevezett összes többi kijelentése is, hiszen attól, hogy valaki megbánt egy zsidót (akiről nem is tudta, hogy az), még messze nem lesz antiszemita.

Ezek után új és új felvételek jelennek meg Jakab eddigi tevékenységéről, melyeket a jobboldali sajtó nagy élvezettel idéz. Olyanok, mint például az, hogy a buzikat aberráltaknak, a Pride-ot pedig buzifelvonulásnak titulálta.

Ez, idáig, első ránézésre, teljesen rendben lévőnek látszik, ütik ahol érik, mert megérdemli, ő pedig védekezik, ahogyan tud.

Mert – hogy a halhatatlan Rejtő Jenőt idézzük – aki erős akar lenni, úgy jár mint a vas: addig ütik, amíg meleg. (Ugye már itt is milyen furcsa stichet kap a „meleg” szó? Támad egy olyan pasztell árnyalata.) Csakhogy.

Az Echo Tv azonnal és számomra igencsak meglepően reagált az eseményekre, mindenféle elnézéseket kért és az ominózus műsor résztvevőit persona non grata-nak nyilvánította. Ez már önmagában is az esemény túlreagálása és további, szerintem az épeszű közbeszédre nézvést súlyos következményekkel járhat. Nem gondolom, hogy egy Jakab Péter véleményét kéne zsinórmértéknek tekinteni az antiszemitizmus kérdéskörében, mert ha igen, akkor igencsak ingoványos talajra tévedünk.

A jobboldali újságírás, mi több, a jobboldali politizálás, egyik megkülönböztető alapvetése volt ezidág, hogy mi a PC nyelvhasználat tagadásában is különbözünk a libsi szóhasználattól. Cikkek sokasága és a józan ész bizonygatta mostanáig a PC nyelv valóságelfedő hatását, képtelenségét a problémák megragadására. Úgy hittük, mi képesek vagyunk őszintén, az anyanyelvi hagyományoknak megfelelően, a libsizmus torz nyelvi „újításai” nélkül, írni, beszélni a világról és ezt az olvasók, hallgatók el is várják tőlünk, hiszen maguk is hasonlóan gondolkodnak. Az őszinteség természetesen sérelmekkel is jár, azonban én úgy vélem, semmiféle sérelem nem állhat az igazság kimondásának útjába, a legnagyobb sértés ugyanis, ha nem azt mondjuk, amit gondolunk, azaz mindközönségesen hazudunk.

Alapvetően értem én a dolgot. Cél az, hogy rámutassunk – Jakab és a többi jobbikos példáján keresztül –, hogy mennyire álszent, cinikus a „haladó” politika részéről az „értékek” lengetése, miközben a politikai haszon érdekében, szemrebbenés nélkül bútoroznak össze azokkal, akik tagadják ezeket az „értékeket”.

Méltányolandó cél az is, hogy a közjó végett, távol próbáljuk tartani a közélettől a Jakab-féléket. Ám az nem célravezető megoldás, hogy ezt az általunk megtagadott PC-nyelv számonkérésével akarjuk elérni.

Azt a nyelvet kérjék tőlük számon a haladók!

Ez zsákutca. Ha így teszünk akkor ezen túl tőlünk is számon kérhetik ugyanezt, hiszen mi sem mérhetünk kettős mércével, a valóság és a hisztériás kisebbségi érzékenység Szküllája és Kharübdisze között hajózva.

A Jobbik vezetői alkalmatlan, kétszínű, hazug alakok, ettől azonban még nem kérhetünk számon olyan dolgokat tőlük, melyeket mi magunk is hasonlóan gondolunk. És nem, nem leszünk attól még nácik, hogy bármiben egyetértünk velük. Például én magam is buziparádénak gondolom a Pride-ot valamint kártékonynak is, és minden bizonnyal nem vagyok ezzel egyedül. Most akkor soha többé nem nevezhetem így, csak mert Jakab is ezt mondta? Én például képtelen vagyok tartósan megjátszani magamat. Régi betegségem ez, már számtalanszor pórul jártam miatta. Nem hiszem, hogy rám lehetne kényszeríteni a PC nyelvezetet. Már csak azért sem, mert aki hozzászokik az egy idő után elveszett és hinni kezd abban a nem létező világban, melyet ez a nyelv ír le.

Ha ebbe az irányba megyünk, előbb-utóbb eljutunk a haladó sajtó méla unalmához és kiszámíthatóságához is. Hiszen kár olvasni őket, mert anélkül is pontosan tudjuk, mire, mit reagálnak. Ennek az unalmas egyhangúságnak egyik fő oka pontosan az általuk használt mesterkélt nyelv, amely – egyéb okokon túl – lehetetlenné teszi számukra, hogy a valós világ valós problémáival foglalkozzanak.

Ebből nekünk is tanulnunk kéne.

Az is nagyot téved, aki azt hiszi, hogy amennyiben átvesszük e nyelvezetet akkor megszeretnek bennünket. Nem. Csak röhögni fognak, ha önként besétálunk ebbe a csapdába és kapunk majd hideget, meleget ha véletlenül vétünk az általuk felállított ostoba illemszabályok ellen. Meg kéne tisztelnünk magunkat és az olvasókat azzal, hogy a saját szabályaink, saját mértékeink szerint viselkedünk, mert ettől vagyunk azok, akik.

Facebook hozzászólások