Hülyék

50
 

 

 

„Őszintének lenni veszélyes. Hacsak nem vagyok hülye is hozzá.”

George Bernard Shaw

Történt, hogy a görög–perzsa háború során Xerxész, hogy lássa az egész tengeri csatát, Szalamisszal szemben egy hegyfokon, az Aigaleószon ült, és úgy esett, hogy amikor Artemiszia királynő úgy látta, hogy már semmiképpen nem menekülhet a görögökkel folytatott harcból, megtámadott egy perzsa hajót, sőt, el is süllyesztette azt. Az attikai hajó pedig – mivel azt hitte, perzsa hajó az – úgy gondolta, szövetséges hajó az, ezért felhagyott az üldözésével. Magának Xerxésznek is tetszett a manőver, hiszen ő is azt gondolta, hogy egy görög hajó volt az áldozat. Hozzájárult még Artemiszia szerencséjéhez az is, hogy az elsüllyesztett hajó legénységéből senki se menekült meg, aki bevádolhatta volna. Meg is dicsérte Artemisziát a merész cselekedetéért, mert Xerxész, amikor környezete válaszát hallotta, állítólag fölsóhajtott: „Embereim asszonyokká lettek, az asszonyok meg férfiakká!”

Azért jutott ez az eszembe, mert Maki – ahogyan elnézem – nem egyet süllyesztett el a saját hajói közül, hanem már roppant sokat. Mondhatni, tömegével tette ezt, és még menyit fog a későbbiekben. Hiába próbáltak meg szájkosarat rakni rá, ő csak mondja, mondja… Először jó ötletnek tűnt, hogy rögtön két embert is megbíztak az elhallgattatásával. De hiába.

Úgyhogy ünnepélyesen megkövetem Orsós Lajos takarmányos traktorosomat. Teszem ezt pedig azért, mert egy (több) alkalommal fennhangon olyan hülyének neveztem, aminél lejjebb már nincs. Tévedtem. A mi Makink jóval mélyebben van ebbe a gödörben, sőt, olyannyira ott van, hogy azt már el sem lehet mondani. Megkövetem tehát Lajost.

Maki utóbb, a londoni koncertjén már Megváltónak képzeli magát, sőt azt hiszi, hogy ő azért egy kicsivel több is, hiszen már Fletót is megnyerte magának. Ez azért nem semmi, hiszen még egy virtigli ördögöt is képes volt magához hajlítani. Illetve ez azért még nem biztos, hiszen Feri a hazugságok atyja, így aztán még képes lehet meglepetésekre. Utána meg Gordonkával is találkozott, aki nyilván felvilágosította, hogy nem kell örökké hülyeségeket beszélni. De bizonyára hiába.

Maki azt is mondta: „Ez egy majdnem vallásos élmény. Katolikusként sokat olvassuk meg halljuk a Bibliát, és látjuk, hogy az apostolok mindent eldobtak, és követték a mestert – én is hajlamos voltam mindent eldobni –, de vannak még ilyen emberek.” A Mester követése – hát ha csak úgy nem…

Zárójel. Hogy pontosan mit is dobott el, az persze egy kérdés, hiszen viszonylag jól keres, hatalma is van – nem értem, miért ejtett volna oda bármit is. De persze ő sokkal többre vágyik, nagyobbra, súlyosabbra. Valószínűleg már istencsászárnak képzeli magát. Zárójel bezárva.

Maga a Telex is elismerte – persze rejtetten –, hogy bizony vannak furcsa gondolatai a teszkós Mikulásnak. Hiszen szerinte 2018-ban is úgy érezte, hogy „onnantól kezdve úgy éreztem, hogy valaki fogja a kezemet, valaki húz”. Kérdés persze, hogy az Isten vagy az ördög a tettes; ez majd még eldől. Azonban azt is mondta, hogy ő egy szállodai szobában meglátta a jövőt, ami fényesnek tűnt. Meg azt is mondta, hogy neki nincsenek látomásai. Akkor most hogyan van ez? Mindenesetre érdekes lesz ezt majd megélni, és megfigyelni az esetet, mert amikor valaki ennyire hülye, azt érdemes lenne gondozni, ám ettől most eltekintenék, hiszen nem szűnik szórakoztatni engem, ezért alig várom a következő tettét.

Ígért ő már mindent. Fizetős egészségügyet, aberrált fideszeseket, gombákat trágyával táplálva – szinte kifogyhatatlan a marhaságokból. Kíváncsi vagyok, mi fog történni április 3-án. Mert abban biztos vagyok, hogy nem fog beletörődni, bármi lesz is a döntés. Ha vereséget szenved, akkor azért, ha meg győz, akkor meg nem ő lesz a győztes, hanem valaki más, akinek személye még csak Fletó elméjében létezik talán. Ha egyáltalán létezik.

Kalandok várnak még ránk.

A kép a Monty Python – Az év arisztokrata idiótája verseny című jelenetéből való