Kannibálok

110
 

 

 

„Ja, igen, Ottó, hogy el ne felejtsem: a két gyermekünket kivégeztem, a nagypapát megmérgeztem, én pedig már összecsomagoltam, megyek öt perc múlva Amerikába, vissza se jövök többet.”

Karinthy: Nória

Olvasom, hogy egy bizonyos Magnus Söderlund, aki egy svéd „tudós”, javasolja a kannibalizmus bevezetését, mint a klímakatasztrófa elkerülésének kézenfekvő módszerét. Az erre vonatkozó tabut pedig konzervativizmusnak nevezi, ami az ő és a hozzá hasonlók fejében, már önmagában súlyos hiba. Számtalan konzervatív tabut próbálnak már eltörölni, például a vérfertőzésre és a pedofíliára vonatkozókat is. 

A régiek erkölcsösebbek voltak. Saguntum K. r. e 219-es, sikeres ostroma után, Róma hadat üzent a punoknak. Hannibál előtt megnyílt a lehetőség, hogy régen dédelgetett terve szerint, a háborút átvigye Itáliába. A tengeri út zárva volt, a római flotta fölénye miatt, maradt a szárazföldi út az Alpokon át. Mindenki meg volt győződve a feladat lehetetlenségéről, elsősorban az élelmezési nehézségek miatt. Polübiosz úgy meséli, hogy a megbeszéléseken Hannibál alvezére, Mago javasolta, hogy szoktassák rá a sereget a kannibalizmusra, mert így megoldódnak az ellátási lehetőségek.

Hannibál azonban, mivel nem volt klímarettegő svéd libsi, erkölcsi okok miatt, megtiltotta ezt. 

A nagyszerű ember szerint ugyanis, a szén-dioxid elleni harc jegyében, állatokat egyáltalán nem lenne szabad tartani, így maradnak a férgek és a hullák. A kiváló sztárséf – némileg meglepő módon – ötletét morális érvekkel szeretné alátámasztani. A kannibalizmustól való tartózkodást ugyanis „önzésnek”, méghozzá kapitalista önzésnek nevezi. A hullagyalázás viszont szerinte nem morális kérdés, hanem puszta prakticizmus. Márpedig, tudjuk, az önzés roppant csúf dolog, a kapitalista önzés pedig egyenesen szörnyű. 

Mivel ő marketingstratéga rögtön javasolja is, hogy ne egyszerre kelljen mindenkinek nekrofággá válni, hanem szép lassan szoktassuk hozzá a közönséget a keselyűk, szójával pikánssá tett életmódjára. Először csak arra beszéljük rá őket, hogy kóstolják meg, aztán – ha finoman van elkészítve – már kérni fogják. Már látom, a Coca Cola, vagy más haladó globálkapitalista vállalat, új reklámkampányát, amelyben jéghideg üdítőt iszik két buzi, a nagymamából készült steakre. (Újhelyi István és Cseh doktornő kapásból csatlakozik, Jakab Péter pedig belefőzi felmenőit a paprikás krumpliba. Az legalább kóser lesz.)

Zárójel. A jeles gondolkodó elképzelése könnyedén megvalósítható, amint az a történelem során már bebizonyosodott. A huszadik század legnagyobb kannibál-teljesítményét, a „Mérce” szerzőinek és más neokommunista hülyegyerekeknek megvalósult álma, a szovjet kommunizmus produkálta, a közismerten humanista, baloldali tradíciók jegyében. Az ottani sorozatos éhínségek, a feljegyzések szerint, tömeges kannibalizmust eredményeztek. Íme a példa. Csak be kell vezetni a kommunizmust Svédországban és már nem is kell reklámozni a nekrofágiát; megy az magától. Zárójel bezárva.

Nekem, a skandináv irodalom és más északi művészetek tanulmányozása után, mély meggyőződésemmé vált, hogy arrafelé – bizonyára a rövid nappalok, a sötét és a hideg hatására – komoly elmegyógyászati problémák vannak. Ez utóbbi eset pusztító módon igazolja eme feltételezésemet. Ha ez így megy tovább, a nordikus tájakon az egyetlen, viszonylag normálisnak tekinthető népcsoportot a migránsok fogják képezni, pedig egy részük olyan helyekről jött ahol az emberevés szép, régi, népi tradíciónak számít. Ők csak a legvégső esetben fanyalodnának a professzor ötletére, és akkor is kizárólag az őslakosokat ennék meg. 

Az egészben az a legrémítőbb, hogy egy beszámoló szerint, az előadása egy pontján, Söderlund feltette a kérdést a hallgatóságnak: hányan vennének részt egy efféle lakomán. A közönség 8%-a felemelte a kezét, hogy ő bizony kipróbálná. Ez megerősíti régi gyanúmat, hogy bár az orvostudomány tagadja, de az elmebaj bizony ragályos. Vagy – ami legalább olyan szörnyű – egy tetszőleges svédországi előadás résztvevőinek minimum 8%-a helyből dühöngő elmebeteg.

Ez kérem már epidémia. Valamit tenniük kéne, mert ebből egyre nagyobb baj lesz.

Van még egy pici probléma ezzel a koncepcióval. A tudomány mai állása szerint az emberevés veszélyes. Létezett egy Fore nevű törzs, amelyik  az 1930-as évekig izoláltan élte Pápua Új-Guineában. Ők, praktikusan úgy vélték, hogy sokkal jobb ha a halottakat ők maguk eszik meg, és nem a férgek. Ez azonban a kuru (nevető halál) nevezetű betegség járványos fellépéséhez vezetett. A betegséget egy prion nevű, hibás térszerkezetű fehérje okozza, mely az embernél a Creutzfeldt–Jakob-szindróma kialakulásához, közönségesen a szivacsos agyvelőgyulladásnak nevezett, gyógyíthatatlan betegség megjelenését okozza. Magnus Söderlund tehát maga a kuru. Csak nála agyvelőgyulladás – anatómiai okok miatt – kizárt.

Nevethetünk rajta, csak közben ki akar irtani minket, mert a morál problémáinak legradikálisabb megoldása, ha nincsenek többé emberek. 

Összegezve, ha körültekintünk, azt látjuk, hogy a haladás az erkölcs és a morál nevében, a buziságot, a pedofíliát és a kannibalizmust kínálja nekünk, a túlélés receptjeként. Ha aztán még négerek is leszünk, akkor megvalósul a baloldali egyenlőségálom: barlangokba fogunk lakni és egymást esszük majd, amíg az Úr meg nem könyörül rajtunk és hagyja, hogy nevetve kipusztuljunk. Gondoljátok meg proletárok! Aki pedig nem akarja ezt a nagyszerű jövőt, az nyilvánvalóan és penetránsan fasiszta. 

Ne nevessünk olyan hangosan! Amit ma követelnek és amivel már együtt kell élnünk, az néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna, és nevettünk rajta. Ám a járványos hülyeséggel párosuló rosszindulat sikeresnek bizonyult. 

És – ha már minden hülye javasolhat valamit, a kulturális-társadalmi tabuk eltörlése kapcsán – az én javaslatom, Magnus professzor esetében, a szívlapáttal történő, spontán agyonverés tabujának eltörlése. Ez talán enyhítheti a tüneteket és hangulatunkat bizonnyal javítaná.