Karácsony Gergely és az „érvek”

111

„A tett halála az okoskodás” 

Shakespeare: Hamlet

Ha ez az írás KariGeri érveiről szólna, illetve az érveléshez szükséges intellektuális képességeiről, akkor igencsak rövidre sikeredne. Ami nincs, arról nehéz sokat beszélni. Kivéve persze, ha gender-ideológus az ember, mert azoknak pontosan ez a specialitása. 

A dolog úgy kezdődött, hogy Áder János egy interjúban „politikai retorikának” találta nevezni a budapesti „klímavészhelyzet” meghirdetését. Ezt Geri – a látvány-főpolgármester – nehezményezte, mi több, tudatlannak nevezte Ádert, aki szerinte kevés tudással rendelkezik ez ügyben. Ez egy teljesen legitim vélemény, mindenki azt hülyéz le, akit csak akar. Ha itt abbahagyta volna a dolgot, akkor nem is lenne semmi látnivaló, hiszen mások meg őt hülyézik le, tehát a meccs érdektelen döntetetlennel végződött volna. De nem így történt. KariGeri ugyanis úgy döntött, hogy álláspontját, erős évekkel, meg is védelmezi.

Nem kellett volna.

Az első „érv” imigyen hangzott: „Jelenleg több mint 1250 szervezet – kormányok, városok, egyetemek, civil szervezetek és például az Európai Parlament – hirdetett klímavészhelyzetet,…” Megsúgnám neki, hogy több ezer civil szervezet van, melyek a nyers koszt egészséges voltát, a fényevést, a veganizmust, a szabad nem változtatást és más irtózatos marhaságokat hirdet. Vagyis, attól, hogy valamit sokan vallanak még nem biztos, hogy értelmes dologról van szó. Ez az „érv” tehát lényegében nem más, mint az aktuális divat majmolása, és legfeljebb annak bizonyítására jó, hogy a hülyeség ragályos.

A második „érv” pedig – a vészhelyzetet tartalommal megtöltendő – az, hogy: „… az új városvezetés tervezési, fejlesztési és üzemeltetési döntéseinél a klímaszempontok prioritást élveznek”. Ez nagyon előremutató dolog, azonban nem értem, hogy ezért miért kell klímavészhelyzetet hirdetni? Tartanak tán tőle, hogy a tervezési, fejlesztési és üzemeltetési döntéseiknél enélkül elfelejtik a „klímaszempontokat”? (Bármik legyenek is azok.) Például lignit erőművet terveznek a Síp utcába, ám ekkor hirtelen a homlokukra csapnak: „Jesszus, nem lehet, hiszen klímavészhelyzet van!” És akkor inkább tervbe veszik a Gréta Thunberg-szélerőművet ugyanoda, és akkor fújhatják. Esetleg építenek klímabunkert a túlélésért, bár ez nem valószínű, mert ez már cselekvés lenne, aminek a látszatát is gondosan kerülik.

Zárójel. Ha már a klímaszempontoknál tartunk. Régóta izgat a dolog, hogy miképpen oldják meg KariGeri bicikliztetését. Mert például lehet, hogy két autó is kell hozzá. Az egyik viszi Gerit, a másik a biciklit, hogy aztán majd átszállhasson. Ez nem tűnik klímabarát megoldásnak. A másik lehetőség, hogy a régi idők kengyelfutójának mintájára alkalmaznak egy kengyelbiciklizőt. Ő szegény veszettül teker, hogy lépést tartson a főpolgármesteri autóval, majd átadja az előmelegített biciklit Gerinek, a diadalmas és a klímavészhelyzetnek megfelelő bevonuláshoz. Zárójel bezárva.

Jellemző módon senkinek fogalma sincs arról, hogy mit jelent a klímavészhelyzet meghirdetése. Azok az országok, melyek élen járnak a meghirdetésben, jellemzően a mai, 2020-as célokat sem tudták teljesíteni, melyeket ők maguk fogalmaztak meg pár évvel ezelőtt. Pont ma olvastam a Handelsblat című kiadványban, hogy a német kormány, miközben minden létező fosszilis energiafogyasztó ágazatot elektromossá kíván alakítani – a közlekedéstől a vegyiparig – úgy számol, hogy az áramfogyasztás közben csökkenni fog.

Hogy ez hogy jött ki, az rejtély. 

A „klímavészhelyzet” meghirdetése nem más, mint annak elleplezése, hogy nem csinálunk semmit, viszont nagyon divatosak vagyunk. Ugyanis nem klímavészhelyzet van, hanem klímadivat. A divatot követni pedig minden esetben a gondolattalanság kifejeződése. Az utánozás mind arra utal, hogy nekünk, személy szerint, nem jut eszünkbe semmi. És ennek még örülünk is.

Amióta világ a világ, a divatnak mindig két szereplője van. Az egyik, aki követi, és a másik, aki meggazdagszik belőle. Azt mondanom sem kell, hogy az utóbbi az előbbiekből gazdagodik, ezért aztán rettentő erővel igyekszik meggyőzni őket, hogy kövessék a módit. Maga a „modern” szó is a „mód szerinti” kifejezésből ered, magyarán a divat fogalmából. 

Beszélni persze sokkal könnyebb, mint tenni valamit.

KariGeri a bubópestis járványt is alpolgármesterek, sajtótájékoztatók és Facebook-bejegyzések segítségével próbálná megoldani. Remélve, hogy közben a háttérben, valaki, aki tudja, mi az a bubópestis, majd megoldja helyette, vagy elmúlik magától. Mondjuk a Feri biztos jelentkezne, ő már a madárinfluenzát elhárította egyszer. 

Örökre a retinámba égett az a fotó, melyen Feri fehér köpenyben és gumicsizmában, koncentrált arckifejezéssel nézte a döglött hattyúkat, akik bizonyára az ő jöttének hírére múltak ki. (https://img.index.hu/cikkepek/0602/bulvar/gyurcs_hatty//.gdata/gp_IMG_3682.JPG) Hogy egy klasszikust idézzek: „kurva erős kép” volt. Láthatóan Feri, a szájjal-kormányzás mestere, a példaképe a főpolgármester úrnak is. Egyébként – csak a rövid emlékezetet frissítendő – ez volt az az idő, mikor a sajtó még független volt. Ezért minden híradóban legalább ötször szerepelt Feri, a legvégén, a sporthírekben is.

Mindig vártam, hogy az időjárást is ő mondja majd be…

Ha aztán valami miatt a Mindenható elun bennünket, és mégis eljön a korai apokalipszis (apokalipszis praecox), akkor ők széttárhatják a kezüket: „Mi mindent megtettünk!”  Csak akkor már tök mindegy lesz. 

Facebook hozzászólások