Megkísértés (III. rész) A tényleges találkozás az ördöggel
15Elment a menzára a kutya kajájáért és hogy neki se legyen jobb, megevett két tányérral ő is a káposztából, ezt ingyen és bérmentve adták neki a menzán, ha közvetlenül ebéd után ért oda. Mást nem is nagyon evett, még barátnője E. gondoskodott róla és etette meg, ahogyan a zsebpénze, meg az ösztöndíja engedte. Kigyalogolt a kocsmába a káposztával, ahol népünnepély fogadta.
B., aki ki tudja hány fröccsöt ivott várakozás közben, a kocsma törzsközönségét alkotó fuvarosokkal a kopka nevű elmés játékot játszotta – aki nagyobb lapot húz az nyer – és folyamatosan kifosztotta őket. Ez veszélyes dolog volt, mert ha megelégelték, akkor „Csalsz a kurva anyádat!” kiáltások között megverték a nyertest.
A helyzet már kezdett feszülté válni, mikor L. megérkezett, úgyhogy kapóra jött B.-nek, de még Gyuri bácsinak is, aki aggódni kezdett a berendezésért – Tudja kifizetik, meg minden, – panaszkodott L.-nek egy jelentősebb rombolás után – de rengeteg utánajárással és felfordulással jár és nekem nincs erre időm. – A veszély elhárultával széles mosollyal adott egy fröccsöt L.-nek, meg egy kis kóstolót a házi pálinkájából, amit egyébként a pult alól mért a műértő közönségnek. B., kezében két fröccsel elvonult a kocsma egyik oldalán lévő kicsi és indokolatlan beugróba, amelybe egy asztal fért csak el – ezt „tárgyalónak” hívták.
L. követte. A tárgyalóban B. konspiratívan körülnézett – kissé kancsalított a kártyázás közben megivottaktól – Azt hallottam, hogy téged ki akarnak rúgni az egyetemről. – B. bensőséges kapcsolatot szeretett volna ápolni az egyik tanszéki adminisztrátor-lánnyal ezért mártírként hallgatta annak végeérhetetlen és megszakíthatatlan fecsegését. Ez annyira nehéz feladat volt, hogy mire ténylegesen bensőséges kapcsolatba kerültek, reménytelenül meg is unta.
– És ki akar kirúgni? – Kérdezte L., hogy ellenőrizze az eddigi információit – Azt nem mondták?
– De. A háziúr jelentett fel, hogy nem fizeted a lakbért és szexuális kicsapongásokat rendezel. Jelzem agyonverlek, ha kiderül, hogy olyankor rendezel ilyeneket, amikor nem vagyok ott.
– Sajnos meg kell hagynunk az orgiákat a bűnös nyugat ópiumának, mit mondtak még?
– Azt, hogy már túl van tárgyalva a dolog és te tulajdonképpen már ki vagy rúgva, csak még nem tudod. – mondta B. és jelentőségteljesen elhúzta kezét a torka előtt.
– És miért engem jelentett fel? Négyen lakunk ott plusz a kutya, bárkit feljelenthetett volna.
– Fene tudja, – vont vállat B. – talán mert neked van a legnagyobb pofád.
– Nekem kell beszélni, – vigyorgott L. – mert én vagyok a legokosabb, ti mit sem tudtok a világról.
A beszélgetés és a fröccsök tovább folytak, ám semmi épkézláb nem jutott eszükbe, végül beesteledett és B. elkísérte L.-t a találkozóra a KISZ-titkárhoz. – Ha sokáig maradsz, visszamegyek a kocsmába, R. és Bilux biztosan ott lesznek. Haditervet készítünk.
– Akkor végünk van – mondta L. és belépett az irodába.
Az iroda a Csöcsös (a titkárnő) nélkül kifejezetten kihaltnak tűnt, a villany is le volt oltva, csak az ablakon szűrődött be az udvari lámpák fénye. Átvágott az előtéren és bekopogott. Bentről kétszólamú „Tessék” válaszolt, belépett.
Odabent N.-en kívül egy középkorú zakós idegen ült, előtte az asztalon valami dosszié, mellette hetyke műbőr kalap. Cigarettázott, valószínűleg egyfolytában, mert a szobában vágni lehetett a füstöt.
– Szia, szia! Már vártunk – N. felállt és elé ment az ajtóig – Bemutatom Kovács elvtársat (Kovács elvtárs nyugodtan szerepelhet ezen a néven, mert keveset tudunk ugyan róla, ám az teljesen biztos, hogy nem Kovácsnak hívták, hiszen így mutatkozott be.)
– Kovács vagyok – nyújtott kezet Kovács – de hívhat Lalinak, én vagyok az idősebb, tegeződjünk! – Kemény, határozott kézfogása volt Lali elvtársnak, bár a keze kissé izzadt és L. úgy nézte ideges kissé, leült Kovács elvtárssal szemben és várakozóan nézett rájuk. Lali elvtárs N.-re nézett
– Mehetsz ám nyugodtan, – fordult Lali N.-hez – mondtad, hogy dolgod van, mi majd addig elbeszélgetünk Lászlóval amíg visszaérsz. – Volt valami visszautasíthatatlan, parancsoló a hangjában, valami kemény él, amitől N. felpattant és zavartan elkezdett összeszedni valami iratokat az asztalán – Majdnem elfelejtettem – nevetgélt kényszeredetten – egy óra múlva itt vagyok, mint lángvince – mondta viccesen, gondolkodóba ejtve L.-t, aki nem tudta, hogy ki vagy mi a fene az a lángvince, mert N. így egybe mondta valahogyan. Kiment, óvatosan húzva be maga után az ajtót. Csendben hallgatták lépteit az előtérbe és a külső ajtó csukódását.
– Na László, – csapott a közepébe Lali elvtárs – gondolom töri a fejét rajta, hogy mit keresek én itt. – Eltalálta. L. pontosan azon törte a fejét, hogy mi a fenét keres itt Lali elvtárs, illetve az is felmerült benne, hogy ő maga mit keres itt.
– Ezek itt a maga dolgai – húzta maga elé a dossziékat – mi, ott fent – bizonytalanul mutatott felfelé egyik tömpe ujjával – mindent tudunk magáról olyant is, amit maga sem tud. – Ez hülye, hülye és rendőr – állapította meg magában L., tényleg valami elvtárs. Volt az egész figurában valami rendőrös, a fellépését, a keresztnéven való magázódást; min-mind a hatóság jelzéseként lehetett felfogni. – mi a fenét akarhat? Ez a sötét barom – itt a háziúrra gondolt – a rendőrségen is feljelentett?
– Ez érdekes, – motyogta félhangosan mintegy magának – roppant érdekes.
– Az bizony! – csapott le rá diadalmasan Lali elvtárs – Maga ugyanis igen nagy bajban van.
– Azért talán nem akkora baj – védekezett L. meggyőződés nélkül – egy fegyelmi nem a világ. Más is kapott már.
– Ki fogják csapni az egyetemről – mondta statáriális tárgyilagossággal Lali. – nem csak erről, az összesről. – Szünetet tartott, hogy L. megemészthesse a dolgot, L. nemtudta mit mondjon. – És akkor vége a szépen induló karriernek. – L. meghökkent, miféle karrierről beszél ez? Soha nem gondolta, hogy ez az egyetem valamiféle karrier állomása lehet, sőt gondatlan nagyvonalúsággal egyáltalán nem vágyott olyasmire, amit karriernek lehetett volna nevezni. – Nem lehet büntetlenül így viselkedni, ahogyan maga teszi László – nézett rá szigorúan Lali – Aki kilóg a sorból, az megjárja. A fekete kiscsirkét is agyonveri a kotlós. – A tanyasi iskolában, ahol L. felnőtt voltak baromfiak, kotlósok is de L. sohasem tapasztalta náluk a xenofóbia ilyen kézzelfogható megnyilvánulását. Ellenkezőleg, mindig csodálta az önfeláldozás és odaadást, az állandó idegességet és feszültséget, amivel a kotlós a csirkéit terelgette. Ez biztos valami otthonról hozott népies metafora Lalinál – vélte – a kihallgatásokon megtöri a csirketolvajokat a szakértelmével. – Mindenki ezzel a kilógással jön – dühöngött magában L. – most jön az, hogy individuális vagyok.
– Azonban. – dőlt előre váratlanul az asztalon keresztül Lali elvtárs – azonban mi – és megnyomta a „mi”-t hangsúlyozva, hogy ő nem valami elszigetelt entitás, hanem valami nagy hatalmú dolog része, annak a hangja csupán. – Mi tudunk segíteni magának. Persze csak ha megbánta és kijavítja a hibáit. Az a helyzet, hogy mi azt lássuk, hogy maga egy rendes okos fiatalember csak olyan barátokat választott, akik beleviszik magát a rossz dolgokba. Higgye el, az aktáját tanulmányozva – így mondta fennkölten: „tanulmányozva” – biztosak vagyunk benne, hogy maga nem akar ártani a népi demokráciának. Mi megbecsüljük a tehetséges embereket, szükségünk van rájuk, ezért, ha maga együttműködik, mi segítünk elsimítani ez az ügyet. – L. nem értette mire ez a nagy segítőkészség.
– Mégis mit kéne tennem – értetlenkedett.
Semmi különöset. Néha felkereshet engem és elmesélheti, hogy miket is mondanak meg csinálnak ezek a maga úgynevezett barátai. – Legyintett könnyedén Lali elvtárs – Csak beszélgetés lenne semmi más. – Várakozóan nézett L.-re.
Baaang! Mintha a nagyharang kondult volna meg L. fejébe. „Ez a sötét fasz spiclit akar csinálni belőlem. A kurva anyját ez azt hiszi, hogy én beárulok neki bárkit is.” Keresztülvillant rajta, hogy ha holnap kiadnák az indexét, még meg tudná csinálni a félévet, de ez a gondolat azonnal tova is röppent. Hirtelen látta magát egy ugyan ilyen lehangoló szobában, amint szemben ül Lali elvtárssal a Lenin-kép alatt és Vlagyimir Iljics gyanakvóan figyeli, ahogyan R., vagy Bilux viselt dolgairól mesél neki. Szabályosan összegörnyedt a kép láttán, a gyomra görcsbe rándult, felállt. Lassan megfontoltan elővette KISZ-könyvét – a gondosan beragasztott bélyegekkel és N. asztalára tette.
– Menjenek a picsába. – mondta megfontoltan – mondja meg neki, ha visszajön, hogy kilépek. – Alea iacta est. – tette hozzá magát is meglepve. Lali elvtárs meghökkent tekintetétől kísérve kiment az ajtón és lassan, gondosan becsukta maga után.
Dávid Zsuzsa
2023-08-27 @ 15:35
Most nem utal Aristo a folyt. köv.-re. Márpedig ez így még nem kerek.
gyozo2018
2023-08-27 @ 17:43
Bizony!
Legyen folyt.köv.
Pósa – Aranytekercsekre emlékeztet.
Amúgy, amikor gimisek lettünk, a mi giminkben nem jöttek, hogy lépj be a KISZ-be, mert mindenkit automatikusan beírtak tagnak. Nem emlékszem rá, hogy valaha is lett volna KISZ-gyűlés, vagy mifene. (70-74)
csakafidesz
2023-08-28 @ 12:38
A KISZ tagság tényleg csak papíron létezett, és maga a KISZ semmi előnyt nem biztosított.
Nemzetközi konferencia Prágában. V. reprográfiai konferencia 1979-ben. Kiküldtek, nagyon sok érdekes dolgot láttam ott. A legújabb nyomdai és xeroxgépek, íróasztal méretű házinyomdák, színes reprográfia, stb. Ami ott volt anno az ma a standard színvonal. Akkor még futurisztikus jellegű volt az egész. Ott láttam először floppyt. Valódi techmikai show volt, főképp a japánok vitték a primet. A szállodában a keleti- és a nyugati német delegáció tagjai kis híján ölre mentek, és egy kövér holland röhögött rajtuk.
Ott voltak a KISZ-től is kiküldöttek akik a Pártszékház első emeletén dolgoztak. Rövid beszélgetés után láttam, hogy ezek mind élősdiek. Abból élnek, hogy volt egy KISZ nevű szervezet ami nem csinált semmit, ezért kellett irányítani, azaz a békés semmitevést továbbra is biztosítani.
atörökszultán
2023-08-27 @ 15:44
Nem feltétlenül rosszindulatból,mivel az író embereket babonásan tisztelem kölyök korom óta – az elbeszélés és csattanója eszembe juttatja Esterházy Pétert,ki a német nyelvterületen úgy 1995-töl egészen haláláig kb minden kisebb és nagyobb irodalmi díjat megkapott. A nagy csinnadrattára Harmonia Caelestis könyve kapcsán,majd a Javított kiadásra,a sokkra,melyben döbbenten tárgyalja apja,”Matyi” gróf beszervezett besúgó múltját,akit nyilvánvalóan nagyon szeretett,s mely után mégiscsak egy ideig dermedt csend támadt körülötte.Aztán viszonylag fiatalon el is ment. „Nolite iudicare,ut non iudicemini!”
gyozo2018
2023-08-27 @ 17:39
Ne keverd Esterházy ügyével . Nincs párhuzam. Esterházy, az írni nem tudó “jellemgróf”, már akkor tudta, amikor a lopott címmel (Esterházy Pál nem volt őse neki), kiadták a firkáját. Jól megvették a hívei, teleszórták vele a SzE könyvtárhálózatot, aztán pofátlanul utólag beleírta az apja történetét, és szinte azonnal kiadta mégegyszer.
Temesi Ferenc ezért el is küldte egy reflexióban a búsba.
Ezek büszkék besúgó barátaikra, Szabó Istvánért egész siratóünnepet rendeztek a besúgott művészek: Törőcsik és mások.
Az SZDSZ és holdudvara tele volt/van besúgó söpredékkel.
Igaza van B. Zsoltnak, hogy a szélhámos Schiffer meg jön a “nyissák meg az aktákat” álságos követelésével, holott tudja, hogy az ilyen “Lali elvtársaknak” az anyagait 90-re már kitakarították.
atörökszultán
2023-08-27 @ 19:14
Nem állítottam,hogy párhuzam lenne Aristo karakán, besúgást elutasító tartása és Esterházy között. Bizony a témához tartozik. A Kádár rendszer „készpicsamelegmálé” dédelgetett „ellenzéki” krémjéhez tartozó,a 90-es évekre Szdsz-es ikonná avanzsáló megmondóember,az amatör színvonalon író Esterházy és a többi, általad is amlített „ellenálló” karmaszerü példája fényesen rávilágít milyen hipokriták tartották kézben a véleményuralmi hatalmat.
Az EU augusztus 25-én életbe lépett Digital Services Act,magyarul a Besúgótörvény épp aktuálissá teszi a témát. Már a törvény elsö hírére,különösen német szociális média oldalakon megkezdödött különbözö,senki által nem legitimált NGO-k toborzása,amely úgymond fórumot kíván adni a feministákat,a gendert…. a német kormányt!!!… a bevándorlást kritizáló,azt akár csak ironikusan kifigurázó kommentálók följelentésére.
Talán nem túlzás,hogy az alapjában sunyi,gyávává,gerinctelenné lett németek világbajnokok egymás,de minden más besúgásában is. Nem kell szégyenkeznünk. A gerince törött,a kommunista rendszer alatt igénytelen bugrissá züllött magyar proletárok jelen utódai, lásd a kiváló magyar ellenzék képvislöit, joggal pályázhatnak az ezüstéremre a besúgás világbajnokságon.
Vagyis jelenleg Németországban,ha valakit megeröszakol,esetleg meggyilkol egy migráns, jó esetben kap 3 év fölfüggesztettet. De ha azt mondod a facebook-on,hogy a német kormány Németország érdekei ellen politizál,vagy..Uram bocsá´…olyasmire vetemedsz,hogy kijelented nyíltan az apa férfi,az anya nö,meg csak két biológiai nem létezik,akkor nagy baj van, akkor bizony letöltendö börtönbüntetést szabnak ki.
Kérdés,Magyarországon ez hogyan fog müködni.
Én bizony még a törvény élelbe lépése elött minden elözö kontómat megszüntettem. Gondolom a jelenlegi német zöld elvtársak és besúgóik ennek ellenére még idejekorán lajstromba vettek. A spicliség nem tünik el,csak átalakul elvtársak.
gyozo2018
2023-08-27 @ 17:28
Jól kezdődik. És milyen tipikus. Atya, Ég!
Ismertem olyan srácot, akinek elhittem, hogy nem vállalta. Bosszúból suttogó módszerrel terítették, de, vállalta, besúgó, jobb, ha nem áll vele szóba senki. Nem tudom, mi lett vele aztán.
Rothadt prolik vezették az országot minden szinten.
Gullwing
2023-08-27 @ 17:29
Lesz folytatás?
Mert engem érdekel mi lett a végkifejlet.
Klárika
2023-08-27 @ 19:04
Kell lennie. Folytatásnak.
Azzal sohsem fejezödik be egy történet, hogy becsukják az ajtót.
Klárika
2023-08-27 @ 19:22
Pláne, ha gondosan csukják be. Minél gondosabban, annál több fog következni, ( néha az egész élet).
csakafidesz
2023-08-28 @ 07:49
Az ajtót nem lehet rájuk csapni. A nyílt szembeszegülés valóban retorziókhoz vezetett. Legjobb volt, ha úgy váltak el a felek, hogy „felejtsük el ezt a beszélgetést.”
lhotx
2023-08-28 @ 06:48
Megfontoltan. Főképp.
Egyébiránt, azt hiszem, mindenkiben volt (van is?) ilyenfajta megfontoltság; előre elgondolkodik azon, mit is tenne, ha… Aztán vagy azt teszi, vagy nem.
csakafidesz
2023-08-28 @ 07:44
Sokkal finomabban kellett kitérni ezek elől. Bólogatni, hogy érti az ember miről van szó, majd megemlíteni, hogy ő nem tud sokat és nagyon kevés olyan embert ismer aki előtte őszinte. Egyszer engem is megkörnyékeztek, azt feleltem nekik, hogy gondolkodok még a dolgon. Csak nyugodtan nem sürgős.. Hát nekem nem is volt az, és többé ők sem jelentkeztek. Ha látták, hogy az illető vonakodik akkor nem erőltették, hacsak nem volt könnyen zsarolható a kiszemelt egyén. Állítom, hogy a beszervezési kísérletek fele kudarcos volt. Ráadásul a túl sok besúgó sem jó egy ilyen rendszerben. Kádár idejében már rájöttek, hogy kevesebb, de jól dolgozó informátorra van szükség, a létszám növelése csak zavart okoz, és fokozza az óvatosságot az emberek körében.
Theo
2023-08-28 @ 15:39
Ez nincs így.
A jó besúgó éppenséggel népszerű ember, mindenki szívesen dumcsizik vele, pláne, hogy olyan lelkesen szidja a rendszert. Csak érdekes módon őt nem éri kellemetlenség, ha esetleg be is vitték, akkor is hamar kikerült. Altalában azt hitték róla, hogy milyen bátor, meg ügyes, holott csak családi, vagy besugasi védőhálója volt.
Persze, biztos voltak kivételek, de sztem nem sok.
A sok kis csendes „kolléga” sztem szintén hasznos volt nekik, velük lehetett ellenőrizni, hogy a hírek egybecsengenek e.
csakafidesz
2023-08-28 @ 21:24
Nem véletlen, hogy a papok között voltak a legaktívabbak a beszervezők..