Nyami kalandjai II. (migráns népmese)

Így jutott el hősünk a távoli, valószínűtlen Franciaországba, ahol újabb kalandok vártak rá. Már útközben a hajósok elmagyarázták neki, hogy mit kell mondani, így Nyami azt mondta a határon, hogy kilenc éves és buzi. Azt ugyan nem tudta, hogy mit jelent a buzi szó, de mondták neki, hogy nem is  érdekes. A tisztviselő a határon ugyan furcsán nézett rá, de a főnöke rászólt, hogy ne bámészkodjon, írja amit mond, vagy netalán rasszista és homofób? Az illető vállat vont és beírta.

Elhelyezték egy szobában és beíratták az integrációs iskolába is, ahol az első napon mondták nekik, hogy színesnek kell lenni, mert az szép. Így aztán Nyami másnap törzsének harci színeiben jelent meg kék-zöld foltosra festette magát és a szeme alá lila monoklikat kanyarított. E színek még a kalasnyikov előtti idők törzsi háborúiból származtak, és azt a célt szolgálták, hogy jobban látszanak a harcban szerzett diadalmas sérülések. Sajnos azt mondták neki, hogy nem pont erre gondoltak.

Egy napon, mikor társaival nemzeti sportjukat űzték az utcán – százméteres menekülés képzelt krokodil elől, ez volt a sport neve – meglátta őt egy gazdag ember, amint Nyami nagyon gyorsan futott, mert egy eszeveszetten sebes krokodilt képzelt el. A gazdag ember megszólította.

– Tehetséges vagy fiam! – mondta barátságosan – Gyere hozzám dolgozni, nem bánod meg. Nyami nem tétovázott sokat, unta már az iskolát, így lett belőle drogfutár. Kis csomagokat vitt ködös tekintetű embereknek, és az értük kapott pénzt visszavitte a gazdag embernek. Hírnévre tett szert, mert még a motorosrendőröket is lefutotta.

Ám eredménytelenül lett Nyaminak szép, tisztességes munkája, hasztalan tartották nagyra, a gonosz gazdag ember nem nagyon szeretett fizetni. Hiába robotolt, a kilenc jól tejelő kecske és az elemek egyre távolabbinak látszottak. Volt ugyan szórakozás bőségesen, hetente rendeztek utcabált, és akkor Hencidától Boncidáig gyújtogatták az autókat és verték a rendőröket, de lelkét akkor is emésztette a szerelem. Maga előtt látta a kilencedik leány ringó csípőjét és ártatlan tekintetét, ahogyan vitte a fején az élelmiszersegélyt, és ilyenkor bizony nagyon összeszorult a szíve.

Egy napon, mikor éppen dolgozott, megpillantott egy hatalmas nyitott autót, rendőröktől körülvéve, és abban az autóban ott ült az elnök-törzsfőnök, mert éppen elvegyült az ő népe közé. Megismerte a plakátokról, mert Nyaminak jó volt az arcmemóriája. Odarohant hozzá és megszólította, miközben az autó mellett futott.

– Elnök-törzsfőnök – kiáltotta neki – életem, halálom kezedbe ajánlom, integrálódni szeretnék, de nem tudok. Van ugyan becsületes munkám, ám én többre vágyom. Focizni szeretnék!

Az elnök-törzsfőnök már éppen inteni akart a rendőröknek, hogy lőjék le, mikor megszólalt az első boszorkány, aki mellette ült.

– Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál! – szólt, miközben kedvtelve nézegette Nyami izmos testét – Ha hamarabb érsz a törzsfőnöki palotába, mint ez az autó, akkor beszélhetünk a dologról.

Több se kellett Nyaminak. Elképzelte a lehető leggyorsabb krokodilt, hatalmas fogakkal és elszáguldott, csak úgy porzott a beton utána. Egyszer csak egy óvodáscsoport termett előtte, nem ijedt meg átrohant rajtuk, csak úgy repkedek a levegőben. Egy utcával odébb harminc zsidó állta útját, fenyegetően lengett a pajeszuk. Nyami rajtuk is keresztül rohant, repültek a kalapok. Aztán, már majdnem célba ért, mikor öt rasszista állta el utat.

– Meghalsz! – kiáltották és előrántották a migránsellenes plakátokat. Nyami leszegte a fejét és rákapcsolt, repültek azok is szanaszéjjel. Persze hogy ő ért oda először. Mire a törzsfőnöki autó odaért, már a hasát süttette a nappal a lépcsőkön.

– Ügyes vagy fiam! – dicsérte meg az első boszorkány – Most adok neked egy pecsétes írást, és elmész vele az Edzővarázslóhoz, aki focistát farag majd belőled.

És úgy lett. Nyami felkereste az Edzővarázslót, aki végigmérte és futtatott vele két kört a pálya körül. Figyelte és elégedetten bólogatott. Rögtön neki is álltak kidolgozni a taktikát. Ezt úgy alakították ki, hogy Nyami a kapus mellé állt és mikor az kirúgta a labdát, ő is nekieredt. Gyorsan lehagyta a labdát és még mielőtt az földet ért volna berúgta az ellenfél kapujába. A tartalék taktika pedig az volt, hogy Nyami körbe-körbe szaladgált az ellenfél térfelén, de olyan gyorsan, hogy azok elszédültek, ahogy nézték, aztán a szédelgők között valaki berúgta.

Nyamiból hamarosan híres focista lett, válogatott, aki az utolsó leheletéig küzd a trikolór dicsőségéért. Pénzzel sem volt gondja többé, annyi pénzt keresett, hogy meg sem tudta számolni. Így meggazdagodva, érezte, hogy semmi sem állhat immár boldogsága útjába és dicsőségesen el is ment egy mezőgazdasági vásárra, kiválasztani a kilenc legjobban tejelő kecskét, az elemeket már hamarabb megvásárolta. Aranyból volt bizony az mindegyik.

Ám ekkor hirtelen mégis meggondolta magát és inkább Naomi Campbell topmodellt vásárolta meg és elutazott vele a Bahamákra. Azóta is boldogan élnek ha meg nem haltak. Itt a vége fuss el véle.