Sebaj Tóbiás

54

„Az emberek kétféle módon tehetik hivatásukká a politikát. Vagy úgy, hogy »érte« élnek, vagy úgy, hogy »belőle«”

Max Weber: A tudomány és a politika mint hivatás

Híre ment, hogy Tóbiás József szocialista honatya, fittyet hányva a geográfiának, úgy döntött, nemzetjobbító tevékenységét ezentúl a távoli Tenerife szigetéről folytatja. Indoklásképpen gyermeke légúti problémáit említette, melyek igénylik a jó tengeri levegőt. Hősies, családszerető gesztus ez, hiszen nyilván le kellett hozzá győznie a féktelen hazaszeretet és honvágyat, mely annyira jellemzi az MSZP politikusait.

Tóbiás emigráns volt már az MSZP elnöke is, bár ezzel nem mondtunk sokat, hiszen az utóbbi időkben számtalan nagyszerű ember töltötte már be eme funkciót, bizonyítván, hogy a nevezett alakulat vezetésére bárki alkalmas. Van egy olyan gyanúm, hogy az MSZP addig áll fenn, amíg az összes tagja legalább egyszer elnök nem lesz. Mikor aztán ez megtörténik, a jeles párt örök nyugovóra térhet, hiszen ezzel tökéletesen teljesítették az egyenlőségre vonatkozó demokratikus követelményt.

Lehetnénk szőrszálhasogatóak persze, mondván, hogy a vadregényes Tenerife légvonalban mintegy 3400 kilométerre esik, míg az ugyancsak tengerparti jó levegővel rendelkező Fiume például – ugyancsak légvonalban – alig 420 kilométerre van, ez a geográfiai tény pedig megkönnyítené Tóbiás státusférfiú számára a pótolhatatlan részvételt a parlament munkájában, de ez méltatlan lenne a család iránti mély elkötelezettséghez. Fiumét kizárja ama tény is, hogy Horthy oda járt tengerészeti iskolába, így a város maga a fehérterror és a fasizmus, melyek nyilván még mindig ott vannak a levegőben, tehát egy Tóbiás számára lakhatatlan. 

Van azután az ügynek egy spirituális vonatkozása is.

Olvasom, hogy Tóbiásné egy „Boldogság Stúdió” nevezetű vállalkozást tartott (tart?) fenn, ahol is az emberi élet legnagyobb problémáit segít megoldani. A honlapjuk tanulsága szerint szolgáltatásaik között az ayurvédikus indiai olajos masszázson (Vajon milyen lehet az indiai olaj? Indiaiakból préselik?) túl, szerepel az „Utaztatás előző életekbe” is. Ez engem kíváncsivá tett, hogy vajon Jóska – családi kedvezménnyel természetesen – részt vett-e egy ilyen utazáson? És ha igen, mit tapasztalt ott? 

Ő ugyanis az szocik új generációjához tartozik, ezért – nem úgy mint Kovács Laci bácsi vagy Ildikó, akik még mindig tulajdonképpen az előző életüket élik – a korábbi életét homály fedi. Mondjuk, ha tippelni lehet, én – a tények ismeretében – valami költözőmadárra gondolnék. Talán épp búbos banka (Upupa epops), melyet az alföldi nép költőileg szarbabutyka néven emleget, trágyadomb látogatási szokásai okán. Aztán – gondolom – mivel ebben a formájában karmikus hibákat követett el, büntetésül Tóbiásként született újjá. 

Miután napjainkra a klíma-hiszti az ellenzék legnagyobb ütőkártyájává vált (a TV-elfoglalás után), vethetünk egy pillantást Tóbiás ingázási szokásaira ebben a tekintetben is. A nagyszerű férfiú azt mondta, hogy nagyjából kéthetente jár haza. (Vagy mi ez itt neki.) 

Ezen tenerifei utak alkalmával – a karbon lábnyom kalkulátor szerint – Tóbiás egymaga összesen, mintegy 50 tonna CO2 kibocsájtásában ludas évente. Ezt tudja meg Greta Thunberg, vagy Cseh doktornő, a vonatbarát, aki bizonnyal előző életében bakter volt. És még azt mondják, hogy a szegény marhákat kell preventíve kiirtani. Pedig akkora marha nincs, mint Tóbiás, hogy ennyi szén-dioxidot tudna szellenteni; erre még a szólásbéli hatökör sem képes. Természetesen amennyiben a képviselő úr a táv egy részét úszva, másik részét lovaskocsival teszi meg, akkor elnézést kérek a gyanúsítgatásért. 

Most, hogy a gonosz média előkaparta a tenerifei ügyet, már saját párttársai is mérgesek rá.

Lendvai Ildikó, a nemzet anyósa, odanyilatkozott, hogy: „… bocsánat, Jóska, hogy ezt mondom, de ez így nem fog menni”. Azt is mondta: Tenerife, vagy a parlament. Hamlettel szólva: Ez itt a kérdés.

Ezzel kapcsolatban aztán van egy furcsa érzése az embernek. Úgy tudni, a derék férfiú már tavaly ősszel világgá ment, azóta pedig sok-sok parlamenti ülés, tünci, TV-elfoglalás és más, az ellenzéki politizálás szempontjából rendkívüli fontosságú esemény történt, és Jóska nem volt ott, de valahogy nem is hiányzott senkinek. Ott álltak ők, a nemzet lelkiismerete mind egy szálig, az eszmékből és kukákból, illetve a kukázott eszmékből épített barikádokon, szembe nézve Orbánbasi erőszakszervezeteivel, és senki nem nézett körül és kiáltott fel: „Hát a Jóska hol van? Mire megyünk így nélküle?”

  • Hol volt Jóska mikor a parlamentben fütyülni kellett a demokráciáért?
  • Hol volt, mikor Hadházy lódoktor mászott? (Nekem róla azóta is Italo Calvino kitűnő írása „A famászó báró” jut eszembe.)
  • Hol volt mikor Varju képviselőt a rezsimpribékek legyilkolták, de ő – még Jézusra is ráverve egy kört – már másnap feltámadott az ATV stúdiójában?

És még számtalan ilyen kérdést tehetnénk fel. Utólag persze könnyű okosnak lenni, de egyre nyilvánvalóbb, hogy a rezsim fennállása is Jóska fájó távollétével magyarázható. 

Mert ugye, ha ott lett volna … De nem volt.

Személyesen is rosszul érintheti a dolog, mert ha nem veszik észre, hogy valaki majd egy évig nem ment be a munkahelyére, akkora sajnos feltehető, hogy ott nincs is szükség rá. Tóbiásnak szembe kell néznie azzal, hogy a demokráciának, mi több, a saját pártjának, nincs rá szüksége. Nehéz lehet együtt élni ezzel.

Állítólag őszi határidővel kapott ultimátumot, jön, vagy marad. Nehéz dilemma ez. Mert, ugye, ha visszajön, akkor ugrott a jó levegő, tengerpart, tehát rosszat tesz szeretett családjával, ám ha nem, akkor is rosszat tesz nekik, hiszen elveszik a havi másfél milliós családi bevételt. Szívrepesve várom az eredményt.

Facebook hozzászólások