Szelektív kereszténység

132

De lelke fontos mindenekelőtt.
Olyan irgalom, részvét, szeretet
volt benne, hogy sírt, ha egy egeret
látott csapdában vagy vérezve, halva.
Kiskutyái voltak és tejbe-vajba
és sült húsokba fürdött mindegyik,
de könnyezett, ha meghalt csak egy is,
vagy bármely állatot ha nem kíméltek –
szóval csupa gyöngédség, csupa lélek.

Geoffrey Chaucer: Canterbury mesék

Az utóbbi időben, különösen a migránsválság óta, a nemzetközi libsizmus egy, általa kereszténynek gondolt üzemmódnak váltott. Pontosabban folyamatosan számon kérik az általuk egyébként gyűlölt kereszténység elveit a jobboldalon. Ez a jelenség figyelhető meg például utóbb a Borkai-ügy kapcsán is. 

Van ennek valami nehezen megragadható, gyengéd bája, ahogyan olyasmiket kérnek számon, amit – elterjedt módon – egyébként gyermekmesének állítanak. Hogy számukra jól működjön a dolog, bizonyos szelektivitás figyelhető meg, ami a keresztény normákat illeti.  Úgy működik a dolog, hogy kiválasztanak a Tanításból néhány elemet, melyet aztán kötelezőnek jelentenek ki, míg másokat kifejezetten tiltani valónak minősítenek, a keresztények számára. Teszik mindezt olyan gyomorforgató neofita módon, hogy az ember csak néz, mint migráns a keresztelőmedencében.

Alább a libsizmus által preferált és nem preferált parancsolatokból  készítettünk egy kis felsorolást okulás képpen.

Nézzük először a kívánatos keresztény tulajdonságokat. 

Légy alázatos, megértő és szeretetteljes!

Ez azt jelenti, hogy fogadj be migránsokat, és ha ennek kapcsán kirabolnak és/vagy agyonvernek, akkor bocsáss meg nekik, és vidd utánuk, amit ottfelejtettek. Már ha van annyi időd. Ha megütik az egyik orcádat, tartsd oda a másikat is. (Legfeljebb kilopják az aranyfogaidat.) Ha kővel, kukával vagy kiskorú migránssal megdobnak, dobd vissza kenyérrel. Ha bárhol antifasisztákat látsz gyújtogatni vagy hadházyákosokat (a hadházyákos esetünkben melléknév) táblázni, falra mászni és más kunsztokat bemutatni, mosolyogj boldogan és ismételgesd: „Bocsáss meg nekik Uram, nem tudják mit cselekszenek.” 

Ha libsi felebarátod büdös, fasiszta görénynek nevez, akkor vonulj kolostorba, vagy menj remetének és elmélkedj azon, hol hibáztál. Ha ugyanő tolvaj gazembernek nevez ne tiltakozz, ne védekezz, ne bizonygass, mert zavart okozol az ő gyengéd lelkében. Legyen minden libsi a testvéred, mert így amit elvesznek, az nem lopás, hanem a javak megosztása a családon belül. Összefoglalóan: ha keresztény vagy légy bárgyú.

Semmiképpen sem paráználkodj!

Mert csúf, bűnös dolog az. Ne irigykedj, ha látod, hogy ő masszőrnővel szuperfinist gyakorol, neki lehet, mert ő nem keresztény. Aki nem keresztény, annak mindent lehet, hiszen nem fenyegeti őt az Úr haragja – akiben egyébként nem hisz –, és végképp nem fenyegeti libsi felebarátaik megvetése. A bujaság a te esetedben főbűn, az ő esetükben pajkos, kreatív szórakozás. Ha keresztény létedre ne adj’ Isten, mégis engednél a test kívánságainak akkor utána bújdoss el, mondj le, dőlj a kardodba. Mert erre kötelez téged kereszténységed. Ellentétben velük, akik a hét főbűnt mindegyikét elkövethetik, mi több, el is kell követniük, ha másért nem azért, hogy látsszék: ők nem keresztények. 

Most pedig nézzük a kifejezetten nem kívánatos keresztény elveket!

Az abortusz emberi jog!

Nem lehet holmi zsidó népmesék alapján tiltani, mert az represszív és elnyomó. Továbbá a bölcsek határozottan kiállnak mellette. Miután a vita, hogy meddig megengedett az abortusz, teljesen értelmetlen, eldönthetetlen, ezért bármikor indokolt, ha valaki úgy gondolja. Az abortuszellenesség a klerikális reakció megnyilvánulása. Honnan veszik maguknak a keresztények a jogot, hogy női önmegvalósítás útjába álljanak, holmi régi papírok alapján? Hogy jönnek a keresztények ahhoz, hogy a nők méhében turkáljanak. Ez egy nagyon csúf, nem kívánatos keresztény elv. 

A buziság szintén emberi jog!

Keresztényként ellenezni nem más mint a ciszheteró elnyomás megnyilvánulása. Felejtsd el azt az ósdi, tudománytalan elképzelést ami a Bibliában olvasható, hogy csak két nem van. Aki nem vonul a pride-on, az retardált, ósdi, elnyomó, aki majd a történelem szemétdombjára fog kerülni. Vagy már ott is van. Ha – torz lelked okán – mégis megbotránkoztatnak például a Rudas-fürdőbeli események, tudd, van modern, haladó, korszerű kereszténység is, gondolj csak a leszbikus svéd püspöknők felemelő példájára. Ők a megváltást nem a taszító kereszten, hanem egymás lába között keresik, és ez így helyes., mert ott biztosan találnak valamit.

Semmiképpen sem akard védeni a hitet!

Nem vagy, nem lehetsz Krisztus atlétája, mert az sokakat idegesít. Ennek értelmében ne akassz mindenhova kereszteket, mert az idegesíti a kvantumfizikusokat. Hinned kell abban, hogy a mohamedán hit sokkal tökéletesebb, mint a kereszténység, már csak azért is, mert egy írni-olvasni nem tudó tevehajcsár találta ki, olyan tökéletes, kifinomult egyedeknek, mint ő maga. 

Ne járj templomba!

Hogy elmondhassák: a kereszténység – melyet éppen számonkérnek rajtad – haldoklik és már senkit sem érdekel. Különösen őket nem, addig, míg számon nem kérik kérik rajtad.

Ha végiggondoljuk ezeket, akkor rájövünk, hogy libsi felebarátaink, teljesen ingyen, egy új kereszténységet találtak ki számunkra, mert ők ilyen nagyvonalúak. Felszabadítottak bennünket az Írás kötelezettségei alól és új perspektívákat nyitottak. Egyben a „Ki a jó keresztény?” évezredes vitáját is lezárták, hiszen kétség sem férhet hozzá, jó keresztény az, aki úgy viselkedik, ahogyan ők akarják.

Különben is, Isten bűnös, hiszen ő teremtette a szén-dioxidot. Allah nem tette volna, de sajnos megelőzték. 

Íme az új, szelektív kereszténység. Lássátok és álmélkodjatok!

Facebook hozzászólások