Szembeköpősdi

26

„És e rágalomnak tárgya,
Ronggyá tépve, elcsigázva,
Szörnyen összevissza törve,
Pellengéren pusztul el”

Rossini: Sevillai borbély, Rágalomária 

Amint azt a nyájas olvasó bizonyára tudja – aki nem, annak elárulom –, bizonyos mazochista indíttatásból meg szoktam hallgatni/nézni az ún. függetlenobjektív, lánykori nevén ellenzéki, műsorokat.

Nem volt ez másképpen most sem, amikor a képernyőmre varázsoltam a „Flaszter” című … nem tudom mit. Talán valóban a rágalomária a helyes kifejezés. Ez egy olyan műsor, melyet jellemzően trojkában követnek el a résztvevők. Ebből kettő mindig Simicska-árva, és van még egy hasonszőrű, akit úgy hívnak meg. Ezek a népek székeken ülnek, a látvány háttérben az egészet jegyző Magyar Hang nevezetű kiadvány remittendái láthatóak, tonnás kiszerelésben, valamint – ismeretlen látványtervezői indíttatásból – régi távközlési eszközök. Talán a konzervativizmusra akarnak utalni ezzel, de ez nem biztos.

Zárójel. Simicska-árva az, aki a 2018-as turfon a Gábor nevezetű lóra tette az összes pénzét, a gyerek pelenkájának áráig bezárólag, de nem jött be. Gáborról ugyanis kiderült, hogy egy virslinek való gebe, továbbá az idomárja, Lajos, túledzette, és a futam után mindkettőjüket el is küldték legelni. A katasztrofális eredmény hatására aztán hőseink igazikonzervatívvá váltak, és e minőségükben nem győznek tarhálni villamosra, hogy haza tudjanak menni. További probléma számukra, hogy otthon majd mindezt az asszonynak is nagyjából hihetően el kell magyarázni, ami nem lesz egyszerű. Zárójel bezárva. 

A műsorban szerepeltek: Dévényi István, Tompos Ádám Simicska-árvák, a meghívott vendég pedig, az N1 tévé főszerkesztője, Lánczi Richárd (ex-Alfahír, a nyilasrozmár kollégája) volt. Az N1 tévét egyébként a függetlenobjektív pártsajtó nagyobb dicsőségére a Jobbik tartja fent. Már amennyiben ez a képződmény, a szokásoknak megfelelően, még nem lépett ki belőle. Amennyiben kilépett, úgy ő Jobbik-árvának tekinthető.

A műsor címe, roppant fennkölt módon az „Épp szembeköpi magát a NER” volt. Sok mindenről szó esett benne, Mészáros Lőrinctől a borsodi romák drogozási szokásaiig – a NER természetesen személyesen sodorja nekik a varázsdohányt –, mi azonban, terjedelmi és hülyeségtűrési okoknál fogva, csak a Leitmotivval foglalkozunk. Ez pedig nem más, mint a 2006-os sajnálatos események és a fehéroroszországi történések nagyívű összefüggése, különös tekintettel Gyurcsánynak, mint a legkisebb közös többszörösnek, a szerepére.

Ferinek, ha iszik, amúgy is nagy erőssége a matek.

Az árvák felróják Orbánbasinak, hogy ellátogatott a távoli vadregényes Minszkbe, ahol együtt mutatkozott Lukasenkoval. Mondjuk azért is ment, hogy tárgyaljon az illetővel – amint tette azt Obama, Merkel és még sorolhatnánk –, ez pedig elkerülhetetlenné tette a személyes kontaktust. Természetesen Lukasenko, mikor Obamával, vagy Merkellel tárgyalt, akkor még példás demokrata volt, csak később változott meg, mint Putyin a Gyurcsánnyal való édelgés után. 

Ezután egy teljesen szürreális rész következett. Az árvák párhuzamot vontak a 2006-os szemkilövetések, rendőrattakok és más, a gyurcsányi problémakezelés eszköztárába tartozó dolgok és a fehérorosz tüntetések történései között. Ennek során – a jobboldali sajtó kötelező ekézésén túl – hosszan anekdotáznak mindazon rémségekről, melyek 2006-ban történtek. Elmesélik riasztó személyes élményeiket, másoktól hallott történeteket, és mély átéléssel felháborodnak, az amúgy tényleg felháborító eseményeken. Majd megállapítják, hogy mivel a kormány nem ítélte el kellő hangerővel a fehérorosz eseményeket – Orbánbasinak nyilván sírva kellett volna a rohamrendőrök elé vetni magát, megvédendő az ártatlan fehérorosz népet –, ezért a Fidesz kétszínű és elárulja 2006 hőseit.

Az „árulás” szó különösen pikánsan szólt az ő ajkaikon.

Miközben álmélkodva hallgattam az árvákat, nyilván mert képtelen voltam kivonni magamat az impresszív hülyeség hatása alól, egy furcsa gondolatkísérlet jutott eszembe. 

Feltéve, de nem megengedve, hogy az árváknak igaza van és valóban az erőszak áldozatainak elárulása a kormány hallgatása, akkor mekkora árulás az amit ők csinálnak? Hiszen a másik szájukkal minden hasonló fórumon azt hirdetik, hogy az ellenzéknek össze kell fognia. Hogy kivel? 

Hát természetesen a Pojácával.

Azzal a Pojácával aki az egész általuk citált 2006-os eseménysor kirobbantója, levezénylője és a magyarok megveretésének spiritusz rektora volt. Az lehet, hogy a kormány hallgat, ami ugye egy passzív dolog, ők viszont aktívan korteskednek az általuk is elítélt 2006 visszatéréséért. Mert ne legyenek kétségeink, Fletó hatalomra kerülve, bármikor készen áll megismételni ugyanazt, hisz élvezetét leli benne. És nem csak ő, hiszen már a lódoktor is az MTVA megostromlásáról delirál. (Elképzelem, amint az inszeminálásnál használt műbránnerel a kezében rohamra vezényli a csapatai… Inkább nem képzelem el.) Az árvák tehát szeretnék, ha Budapest utcái a minszki utcákká válnának ismét.

Ha így van, és így van, akkor vajon ki az áruló? És ki köp szembe kit?

Miközben ezen morfondíroztam, véget is ért a műsor. Búcsúzóul még az O1G-s pólókból és bármi másból üzletet csiholni kívánó, méltán ismeretlen, ám annál nagyobb feltűnési viszketegségben szenvedő úri szabó képét mutogatták újságjuk címlapján. The Right Man in the Right Place – ahogyan a művelt szingaléz mondaná. De ezt már én sem tudtam végignézni.

Facebook hozzászólások