TGM

34

„Aki 20 évesen nem liberális, annak nincs szíve, aki 40 évesen nem konzervatív, annak nincs esze.”

Churchill

Elhunyt TGM, aki az utóbbi évek magas szintű szórakozását jelentette számomra.

Persze tudom nem illendő a halál idején arról értekezni, hogy mi is volt az illető szerepe az életben. Mindenesetre kerestem az írásait, hogy élvezni tudjam őket. Na nem a tartalom miatt, azok többnyire eléggé riasztóak voltak, hanem stílus okozott nekem örömet. TGM ugyanis nagyon olvasott ember volt, és mint ilyen, nagyon szórakoztató stílusban beszélt – függetlenül a mondandó tartalmától, amely többnyire igen nehezen értelmezhető volt. Utóbb már nem is magyarázta az elvi mondanivalót, csak ítélt elevenek és holtak fölött. Ezek között aztán sokszor eltévedt, és láthatóan nem oda lyukadt ki, ahová szeretett volna. 

Zárójel. Én magam viszonylag korán megértettem a dolgot, számomra Polányi Károly volt az az ember, aki felnyitotta a szememet, „Az archaikus társadalom és a gazdasági szemlélet” című műve volt, amely revelálólag hatott rám. Ebből – legalábbis számomra – nyilvánvalóvá vált, hogy a dolog nem olyan egyszerű, mint gondoljuk. A társadalomban sokkal több minden játszik szerepet, mint hogy egyszerűen le lehetne írni: a kultúra, a szokások és még sok minden más közreműködik benne. Mondhatnók: kiábrándultam Marxból. (Persze ez jóval tovább tartott, és voltak benne visszaesések – egyáltalán nem könnyű dolog szakítani a marxizmussal.) Mindenesetre Polányi rávilágított valami hatalmasra: az ember nem pusztán a gazdaság foglya, valami örvénylő van a társadalmi folyamatokban, melyek meghaladják a puszta gazdasági törvényeket, bármilyen vonzó is azok alkalmazása rájuk. De ez már az én dolgom. Zárójel bezárva. 

Pedig jól kezdődött. Ő ugyanis fordítva kezdte, liberális volt, a „Búcsú a baloldaltól” című művéből kiderül, hogy le akar számolni a fantazmagóriákkal. És ez így ment egy darabig. Csokornyakkendőben, sétapálcával járt be a TV-be, az egész jól is mutatott, csak közben időnként elhangzottak furcsa mondatok, mint például:


a jobboldal a butasággal szinonim, a durva, böllérbicskás, sárkányos-törzsökös, etelközi, jutasi, árpádsávos, csodaszarvasos, Kárpát-Duna-Nagyhazás, vezérgyepűs idiotizmussal, a gyülevész népség finomtalan vérszomjával, az alázatosan jelentem éthoszával, a fölhizlalt csendőregyén torokhangjával, a csőcselék vágyával, hogy végre kirámolhassa a sifonért”.

Valami azt súgta, hogy ez a „jobb” mégse az a bizonyos „jobb”. 

Aztán jöttek sorban a marxi sejtések. Bizony. Ami TGM-et illeti, ő igen későn – saját bevallása szerint – ismerkedett meg Marx elvtárs tanaival, ezért aztán nem volt ideje kiábrándulni.

Pedig szüksége lett volna rá.

És mert későn ismerkedett meg vele, ezért életideje lejárt anélkül, hogy csalódhatott volna a tanban. Nem volt ideje rá. Nagy szerepet játszott benne az is hogy valószínűleg makacs ateista volt.