Titkos randevú

59

„Sokra viszi, mert mindent hisz, amit mond.”

Mirabeau Roberspierre-ről

Miután – egyelőre – csillapodni látszik a ragály, sokan érzik úgy, hogy ideje ismét tenni valamit a haza üdvéért.

Nagyon nehéz időszakon vannak túl, álmaik teli vannak a sok-sok elmaradt tüncike hiányával, és kénytelenek szembenézni azzal, hogy egy aprócska vírus miatt a forradalom halasztást szenvedett. Pedig ha tudták volna!

(Nem tudom felfigyeltek-e rá, de a seattle-i a Debil Népköztársaságból egyetlen egy koronavírusos esetet sem jelentek, immár napok óta, ami nem jelenthet mást, mint hogy a vírus is megfutamodott a felfegyverzett négerek elől. Nyilván mindenütt ez lett volna a megoldás.)

Szóval, a vírus is lapul, az idő szép, ilyenkor az igazi haladó tüntet. Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy miért, a lényeg az akción a jelenléten van.

A dologban persze az is benne van, hogy enélkül halálra unják magukat.

Volt ugyan egy kísérlet a magyarországi négerek rendszerszintű elnyomásának megszüntetésére, de azt valószínűleg ők is érezték, hogy nem sikerült valami ütősre. 

Most vasárnap azonban mindenki sejthette: nagy dobásra készülnek. A nagyívű összejövetelről a haladás kissé pislogó és inkább füstölgő fáklyája az Index nevezetű kiadvány adott hírt, emígyen: „Több száz ember vett részt Karácsony titkolt rendezvényén a pesti rakparton”. A némileg enigmatikus címet aztán meg is magyarázták, hogy „…majdnem teljes titokban, Messengeren szervezett a főpolgármester.” Mármost, hogy miképpen lehet egy nyilvános platformon (az automata chatbot annak számít) majdnem teljes titokban szervezni valamit, azt nem tudom, arról nem is beszélve, hogy magam is olvastam róla előzőleg a Facebookon. A Messenger annyira rejtett, hogy például Trump azzal igazgatja Amerikát, bizonyára szintén majdnem teljesen titkosan. Mondjuk úgy is működik, de ez más kérdés.

Mindenesetre KariGeri és hívei összegyűltek egy titkos randevú erejéig Duna-parton. Bennem a helyszín megválasztása hagyott ugyan kétségeket, hiszen nyilván sokkal autentikusabb lett volna a Lánchíd alatt megrendezni.

Hiszen – mint tudjuk – úgy sokkal izgalmasabb lett volna az egész.

A tiltakozás kiváltó oka a kormány azon intézkedése volt, mellyel a járvány gazdasági hatásait enyhítendő, bizonyos pénzeket von el a fővárostól. Nyilván éppen ezért, a hídfelújítást akkor sem kezdték el, mikor a kormány még nem vonta el ezeket a pénzeket, mert ők már akkor is tudták.

A kormány úgy térdepel a főváros nyakán, mint rasszista rendőr a négeren. Szerintük legalábbis.

A rendezvény rendben lement, volt minden, ami szükséges: összegraffitizték az utcát és KariGeri vénasszonyokat ölelgetett. Ez utóbbi roppant fontos tiltakozási forma, és találkozik bizonyos nagymamák vágyaival, akik szeretik az olyan unokákat, akiket harmincévesen is pelenkázni kell, mert az olyan cuki. Ők azok akik szerencsétlen kutyáikra aranyos mellénykét kötnek és abban sétáltatják aztán a szerencsétlen ragadozót. A graffitit aztán az éjszaka folyamán a köztiszták mosták le, a lakosság pénzéből természetesen, lévén, hogy zavarja a forgalmat, mert az autós ugye nem tudja, hogy a „Stop Budapest Adó” feliratnál kinek van elsőbbsége. Az Index, e halványuló lámpás, arra is rávilágított, hogy a kormány gazul megfojtja az önkormányzatokat, bár ezt szelektíven teszi, hiszen csak az ellenzéki vezetésűekkel jár el így, a többiek ugyanis nem panaszkodnak. 

Zárójel. Azért illetem az Indexet ilyen kétes jelzőkkel, mert ma tudhattuk meg, hogy a házuk táján nagy a baj, az Index veszélyben van. Annyi történt ugyanis, hogy néhány napja nyilvánosságra került: a jeles kiadvány olvasottsága és bevételei mintegy megfeleződtek az elmúlt esztendőkben. Bizonyára ennek hatására a menedzsment mindenféle változtatásokon töri a fejét, melyek közül egy ki is szivárgott, pánikreakciót váltva ki a népes szerződárdából. Nem tudom megfigyelték-e, de a hatalmas és folyamatos változások haladó prófétái milyen nehezen fogadják el, ha az ő életüket érintő dolgok, akár csak kicsit is, megváltoznak. Ilyen ügyekben a lehető legkonzervatívabbak. A változtatások atyja, Marx például vagy harminc évig minden nap ugyanabban az időben, ugyanannál az asztalnál ült a könyvtárban. Én drukkolok a szerzőgárdának, hogy megakadályozzanak bármilyen változást, ami javítana a cég helyzetén. Hajrá! Zárójel bezárva.

Visszatérve a titkos légyottra: az előrevetíti az elkövetkezendő időszak eseményeit. Az ellenzéki városatyák pénzért fognak sikoltozni, és minden betömetlen kátyú, leszakadó híd és a saját ürülékében fetrengő csöves a kormány hibája lesz.

Ez megy majd egészen 2022-ig.

Hogy utána mi lesz az még az idő méhében rejtezik, amint az is, hogy a szavazók mikor unják meg. Már ha megunják, mert úgy tűnik, vannak, akik elfogadják ezt. A baloldali lélektan ugyanis roppant érdekes dolog. Kitalálnak és terjesztenek nem létező dolgokat, közzé is teszik azokat, majd mikor pedig a médiában „hírként” visszaérnek hozzájuk ezek, el is hiszik, hiszen maga az Index is megerősítette. Lásd még: Kórózs-szindróma. Az értelem pedig kardjába dől. 

Lesz itt minden. És hogy lássuk, mennyire nincs új a Nap alatt, és KariGeri lázálma a „szabad városról” hová megy vissza, álljon itt egy életkép a nagy francia förmedelemből. Lyon városát sokáig a királypártiak tartották birtokukban, majd 1793-ban a jakobinusok „felszabadították”. Ezután Lyont újrakeresztelték és a „Felszabadított Város” nevet kapta. Ezzel szimbolikusan elszakították átkos múltjától, egy konventhatározattal pedig részleges, „a gazdagok házaira” korlátozódó lerombolásra ítélték, továbbá mintegy háromezer lakos került guillotine alá. 

Hát így valahogyan lenne ez manapság is. Csak azt remélem, hogy a „felszabadítás” kapcsán több ezer ember legyilkolása ezúttal talán elmarad.

Facebook hozzászólások