Vissza a gyökerekhez

„Ebből pedig az következik, hogy azt a >>külön elnyomó hatalmat<<, amellyel a burzsoázia a proletariátust, a maroknyi gazdag a dolgozók millióit leigázza, fel kell, hogy váltsa egy olyan >>külön elnyomó hatalom<<, amellyel a proletariátus leigázza a burzsoáziát (a proletariátus diktatúrája).”

I. Lenin: Állam és forradalom

Izgalomban tartja a közvéleményt Botka polgármester és miniszterelnök-jelölt kijelentése, miszerint „Fizessenek a gazdagok”. Az izgalom nem alaptalan, hiszen a magyar közvélemény már találkozott ezzel a követeléssel – nem is egyszer – és mindannyiszor eszelős vérfürdő következett. Botka elvtársai azonban úgy gondolják, hogy a helyzet súlyossága, Orbánbasi 2018-as újabb győzelme indokolja a régi szép idők felidézését. Vissza a gyökerekhez.

A jelszó azt a húrt pendíti meg a nép lelkében, amelyik évezredek óta az aktuális „baloldal” programját éltette: az irigységét. Az irigység – bárhogyan tagadnánk is – része az emberi természetnek.

Nem szép, de attól még létezik.

Univerzális érzés, bármit lehet irigyelni, pénzt, vagyont, szépséget, de akár boldogságot is. Ahogyan a most évfordulós költő írja: „Tudom, boldognak is vélnek:/S boldogságot/Irígy nélkül még ki látott?” A sikeres baloldali politika az emberek rossz tulajdonságaira épít, az irigységre és – amint alkalma adódik rá – a rabló ösztönökre. Csakhogy ezek nem alkalmasak a világ, a társadalom megjobbítására.

Persze a lukácsi „Hogyan hazudjuk át magunkat az igazsághoz” szellemében lehet, hogy elméletileg a rossz tulajdonságok is jóra fordíthatóak. Eddig azonban nem sikerült.

Szép példája ennek Spartacus-féle rabszolgalázadás, melyet marxista hatásra az ókori „osztályharc” példájaként szoktak idézni. Pedig jól látszik, hogy Spartacus barátunknak és tettestársainak semmi kifogása nem volt a rabszolgaság intézménye ellen, pusztán azon akadtak fent, hogy pont ők a rabszolgák. Az elfogott szabadokat ugyanis rabszolgasorsra vetetették és immár ők lettek a rabszolgatartók és ez nagyon tetszett nekik.

Minden későbbi sikeres baloldali fordulat archetípusa ez.

A forradalom egy új uralkodó réteg hatalomba emelésével végződik, amelyik ott folytatja, ahol az előzőek abbahagyták. Csakhogy mivel többnyire gátlástalan szociopatákat és gyilkosokat emelnek hatalomba, ezért a forradalmakat követően az uralkodás minősége jelentősen romlik.

Ha ebben a kontextusban szemléljük Botka elvtárs forradalmi jelszavát, az akár sikeres is lehet, hiszen mi lehetne vonzóbb, mint az a gondolat, hogy sokkal gazdagabbak leszünk, anélkül, hogy akár csak a kisujjunkat is mozdítanánk?

Hiszen ehhez elég, ha elvesszük azoktól, akiknek van.

Van azonban a jól hangzó jelmondattal néhány apró, ám annál kínosabb probléma. A gazdagok ugyanis roppant körmönfontak. Mikor a tehetősek felosztható vagyonáról beszélnek, akkor a nép egyszerű gyermekeinek szeme előtt bankszámlák lebegnek, rajtuk kilenc-tíz számjegyű összegekkel, melyekből egy egyszerűnek tűnő osztás segítségével ki lehet kalkulálni, hogy kinek mennyi jut. (Aki nem tud osztani, azok helyett a szocik előzékenyen elvégzik ezt a bonyolult műveletet.) Fejben rögtön el is lehet költeni az így kapott pénzt, ami boldogító ábrándozáshoz vezet a kizsákmányolással gyötört egyszerű nép körében. Csakhogy ezek a csibész burzsoák nem így tartják a vagyonukat.

Zárójel. Számlán pénzt tartani, saját néven, ezt csak a Simon elvtárshoz hasonló hülyék csinálják. Ha a pénzt valami offshore cégen keresztül betolja Soros Gyuri ‘bá valamelyik befektetési alapjába, a kutya nem keresi. Sőt, mikor a pénz, vagy hozadéka visszatér fatornyos hazánkba, az egész haladó oldal ájuldozik a gyönyörtől. Zárójel bezárva.

A vagyon jó része sajnos mindenféle jószágokban testesül meg és ezek egyediek, melyeket igen nehéz „igazságosan” elosztani. Kitűnő példa erre az uraság kastélyának esete. Ezt jól elvették tőle és TSZ-irodát, magtárat, vagy bolondokházát (PC-nyelven elme-szociális otthon) csináltak belőle.

Ettől azonban a nép egy fikarcnyit sem érezte a gazdagodás részegítő érzését.

A vágyaikhoz közelebb állt az az eset, mikor nemes egyszerűséggel széthordták a kastélyt. Az intarziás parkettát eltüzelték, a rokokó nachtkaszniban pedig a tyúkok tojtak. Csakhogy ezeknek az értéke is annyi lett, mint a tüzelőé és a tyúkketrecé. A vagyon radikálisan leértékelődött és igazából senki sem lett gazdagabb általa.

A másik probléma maga a modern kapitalista államberendezkedés, ahol – „jogszerű” keretek között – a gazdagok nem fizetnek. Soha. Vagyonukat eltüntetik, kicsempészik, offshore cégekbe rejtik. Egészen egyszerűen azért, mert ők rendelkeznek elég pénzzel ahhoz, hogy megvegyék a legrafináltabb könyvelőket, ügyvédeket és korrupt adóhivatalnokokat.

A tapasztalatok pedig azt mutatják, minél nagyobbak a gazdagokat sújtó adók, annál inkább kerülik el a gazdagok a fizetést. Ahhoz, hogy egyáltalán bármit is elvegyenek a burzsoáktól, forradalom kell és fegyveres erőszak. Ezt még Botka elvtárs sem ígéri. Egyelőre.

Később bármi lehet, hiszen a haladó oldal 2010-óta forradalomról delirál.

Arról Botka hallgat, hogy pontosan hogyan is gondolja a gazdagok fizettetését, valamint ezzel összefüggésben arról is, hogy pontosan mekkora bevételt remél erről. Bár ez a szociknak sohasem volt probléma. Élénken emlékszem, mikor a D-209-es hatalomra került, egy ígéret-szökőár segítségével, Kovács Laci bácsi egy TV-műsorban félkézzel és öt mondatban talált 2000 milliárd forintnyi megtakarítani valót a költségvetésben. Hogy ez azután hova lett, az rejtély.

Én azonban őszintén szeretnék segíteni a szocialista pártnak, hogy megtalálja a győzelem kulcsát, a megfelelő választási jelszavait és régi, elveszett énjét. Íme egy kollekció belőlük:

• „Te sötétben bujkáló, rémhírterjesztő ellenforradalmár reszkess!”
• „Gyáva vagy gonosz aki bujkál és csüggedést terjeszt!”
• „Vörös parlament! Szavazzatok a szociáldemokratákra!”
• „Békéért, gyermekeink jövőjéért szavazz a Népfrontra!”
• „Minőségi musttal, vagy borral teljesítsd beadási kötelezettségedet! Kevesebbet kell beadnod, többet kapsz literjéért!”

És végül:

• „Fegyverbe Fegyverbe!”

Megy ez, csak ismerni kell a történelmet. Remélem segítettem.