A perdita

93

„Szeressétek, akik gyűlölnek titeket, de szeretni azt, akit az ember maga gyűlöl, lehetetlen.”

Lev Tolsztoj

Úgy esett, hogy Néró császár – amikor már végleg elveszítette az önkontrollját – kiheréltette Sporus nevezetű hímszeretőjét és szabályosan össze is házasodott vele. Mindenhová magával cipelte, csókolgatta és cirógatta; általában is úgy viselkedett vele, mintha a házastársa lenne. El is terjedt a mondás: „be jól járt volna az emberiség, ha Domitius is ilyen asszonyt visz a házhoz” – értették ez alatt azt, hogy jobb lett volna, ha Domitius is egy magtalan “buzit” visz a házasságba. Ez a Sporus – Néró halála után – egy Nymphidius Sabinus nevezetű emberre lett bízva, aki szintén császár szeretett volna lenni, de saját gárdistái legyilkolták. Amúgy „Poppeának” nevezte és szabályos házasságban is élt vele. Sporus öngyilkos lett, amikor Vitellius – a sok császárjelölt közül az egyik – rákényszerítette volna, hogy játssza el Proserpina szerepét egy színdarabban, ahol is az illetőt megerőszakolták volna. Ez már sok lett volna neki.

Ugye – mondanom sem kell – mindez Homonnay halála révén jutott eszembe, aki olyan volt, mint a Szahara. Talán ez a mondat ragadt meg a leginkább a fülemben: „A kurva anyját az összes fideszesnek.” Ez igen jellemző, mint ahogyan az is, hogy állítólag egy fürdőben, vagy hol sikerült meghalnia; ezt nevezik tán méltó halálnak. Sokat járt ugyanis érdeklődésből ilyen ügyekben – izgatták a nedves helyek. Semmiképpen nem esnék abba a hibába, hogy valami dicshimnuszt zengjek róla csak azért, mert elhalálozott. Úgy élt, ahogyan meg is halt: a Facebookon. Semmi értelme nem volt sem az életének, sem a halálának. Közepesnél sokkal rosszabb író volt és még rosszabb publicista; egyáltalán nem kár érte.

„Elhunyt harcostársunk, Homonnay Gergely író, ellenzéki aktivista. Folyton harcban állt az igazságáért, az emberi jogokért, a kirekesztés és a diktatúra ellen, közben büszkén vállalta, hogy a DK áll hozzá a legközelebb. Gergő, nyugodj békében!” – írja róla Gréczy, a másik nagytudású, a tenyércsattogtató király. Ő ugyan bírt róla méltató szavakat írni, hiszen – mutatis mutandis – ő sem volt különb, sem jobb, sem rosszabb. Hiszen a perditát semmi sem különböztette meg tőle, ugyanabban a magyargyűlöletben utaztak. Egyik kutya, a másik eb. A rejszführer akár díszsortüzet is vezényelhet…

Aztán pedig ott van az egész legnagyobbika, a Gyurcsány iránt érzett romantikus vonzódása. Valószínűleg – lehet, tudat alatt – benne látja a magyarok végzetét. Aki mindent el akar törölni, ami valami módon is, de akár csak egy kicsit is magyar; mondhatnók, a magyarság, sőt, a normalitás antitézise. Úgy vélte, hogy megtalálta benne honfitársaink ellentételét, ami legtávolabb esik mindentől, ami magyar. Ezért is kedvelte annyira. Megérezte benne a rokon lelket, még ha Gyurcsány időnként meg is játssza az eszét és békésebb húrokat is penget, hiszen sokat szokott a „szeretetről”, a „megbocsájtásról” beszélni. De ő tudta: nem erről van szó. Ó, nem.

Itt alább egy gyűjtemény készült a legszebb és csak éppen hogy összegyűjtött szép mondásaiból:

„Mikor takarodik már el az összes rohadék fideszes a k*rva anyjába, és mikor nem lesz ciki Európában az, hogy magyarok vagyunk – mert ma az.”

„A magyar baptista egyház kinyalhatja a szőrös kis seggemet (ezt Erzsi, a macska „írta”).”

„Erzsikém szerint legyen bolhás minden fideszes. Szerintem meg legyen átkozott minden fideszes.”

„Novák Katalin egy ostoba, hülye p*csa. Szégyen, hogy ilyen valaki Európában államtitkár lehet. Aki hallja, adja át. Az ilyen seggfejek miatt megyünk ki jövőre is a Pride-ra. Sokan.”

„K*rva anyját annak, aki még a Fideszre szavaz, mert ugye lőterekre meg stadionra van pénz.”

„Rohadjon meg a Fidesz, meg azok is, akik rájuk szavaznak.”

„Csak a suttyó, bugris magyarok gondolják, hogy elég nekik magyarul tudni, mert elég az nekik, és nem is akarnak megtanulni semmilyen nyelven. Hova születtem b*szki…”

Nincs erről mit mondani. Nem fogom felmagasztalni, de még elhallgatni sem. Aki ezeket kívánja a magyaroknak, de még csak gondol is ilyenekre, az nem érdemel mást, se többet. Legalább a macska megmenekült, bár én már abban sem hiszek.

Ki fog derülni, hogy novicsokot kevertek a vazelinébe az oroszok.

Béke fehér poraira.