Az a rohadt cigaretta

53
  •  
  •  
  •  

O tempora, o mores!

(Ó, idők, ó erkölcsök!) 

Cicero

Ugyan ki ne hallotta volna ezt a mondatot valamelyik családtagjától. A dohányzás káros az egészségre, ám rendkívül jó az állami bevételre. Régi igazság ez, hiszen a dohányon akkora adóbevétel van, amekkora. Az EU még így is rendszeresen nyaggat bennünket, hogy túl olcsó a cigaretta, kéne még egy kis adót rátenni. Mivel Ukrajna nem része az EU-nak, ott olcsóbb a dohány, ez pedig pörgeti a csempészetet. A távoli, kies Szabolcsban egzisztenciák tömege alapul ezen a kalandos, romantikus, bár tiltott elfoglaltságon. Cigarettát csempésztek már gyakorlatilag mindennel. Autóval, léghajóval, drónnal, tutajjal – bármivel, amit csak el tudunk képzelni és azzal is, amit nem. Például diplomata-útlevéllel.

Zárójel. A csempészés ősi sportág, mióta vámok vannak azóta vannak csempészek is. Vámok pedig azóta vannak, amióta valakinek eszébe jutott, hogy itt mászkálnak ezek a kereskedők, nagy hasznot tesznek zsebre és nekem, igazságtalanul, nem jut belőle, holott én vagyok a legerősebb; ezen változtatni kell. Tehát nagyon régóta. A világon mindenütt a csempészet kedvenc árui a dohány és az alkohol voltak, illetve napjainkban a kábítószer, hiszen az emberek szenvedélyein lehet a legjobban keresni. Ukrán–magyar viszonylatban – a honi pálinkaforradalom győzelme óta – az alkohol kisebb szerepet játszik, tőlünk keletebbre, Lenin művein kívül kábítószert nem nagyon termeltek, így marad a dohány. Zárójel bezárva.

Roppant szórakoztató eset járta be a sajtót a minap. Az MSZP egyik szabolcsi nagyágyúja – na jó, tudom, ez túlzás, nevezzük inkább vízipisztolynak – bizonyos Legény Zsolt lebukott az ukrán–magyar határon, mert autójának csomagtartója tele volt csempészni való cigarettával. Nem tudom,  a nevezett úr dohányzik-e, és ha igen mennyit, de a mennyiségből arra következtethetünk, hogy bizonyára nem egyedül akarta elszívni az árut. Az illető nem mellesleg az MSZP etikai bizottságának elnöke is, ezért – gondolom – az etikus hackerek mintájára ő egy etikus csempész.

Az eset szórakoztató faktorát nagyban emelte ama tény, hogy e derék legény a határon diplomata- útlevelet mutatott fel. Ezt, mint megtudtuk, a pártja vezetése járta ki neki azért, hogy mindenféle adminisztratív bakafántoskodás nélkül tudja támogatni a határon túli magyarokat, akiknek sorsát az MSZP – mint azt tudjuk – különösen a szívén viseli. Igaz, a határon túli magyaroknak még nem volt szerencséje találkozni a MSZP-s szeretet-nagykövettel, de hát először ugye az üzlet, utána a szórakozás. 

Az eset kapcsán azt állította a derék főetikus, hogy nem tudja, ki, hol és mikor tette a csomagtartóban a cigarettát, mert ő nyilván nem volt ott. Mikor pedig megkérdezték, hogy akkor mégis hogyan történhetett a dolog, talán azzal érvelhetett, amivel Rejtő hőse, a Három testőr Afrikában című örökbecsű művében a kiváló Csülök: „Az autók időnként elkószálnak, mon adjutant. Olyanok ezek az autók, mint a szuka kutya, elkószálnak aztán megrakva térnek vissza. Fene a szokásukat”.

Ott állott tehát az MSZP erkölcseinek legfőbb őre az ukrán vámosok szigorú tekintete előtt, és tehetetlenül nézte, amint azok lerántják az álcázó pokrócot az áruról. A szocialista magaviselet őre – nem tehetett mást – összevissza hazudozni kezdett, ahogyan azt tőlük megszokhattuk. Ezek a hazugságok azonban ad hoc jellegűek voltak, egymásnak is ellentmondva nem segítették a hatóság meggyőzését. Az árut és a csempészéshez használt autót lefoglalták, őt azonban, tekintettel a diplomata-útlevélre, elengedték. Visszatérhetett szeretett hazájába és innen várja sorsa jobbrafordulását, amire nagy szüksége lehet, hiszen nem kis pénzügyi veszteséget is elszenvedett – valaki.

Mert ennyi cigarettát nem kevés pénzzel kell megfinanszírozni. Persze nem tudjuk, ki viselte/viseli a tranzakció költségeit. Azt sem tudjuk és – mivel hősünk notórius hazudozónak látszik – bizonyára nem is fogjuk megtudni, hogy kereskedőként, vagy csak szállítóként vett volna részt az üzletben. Többféle verzió is elképzelhető, ám egyik sem látszik túl jónak e derék Legény számára. Ha a saját pénze forgott benne akkor azt elbukta, ha pedig másoké, akkor azt valakik keresni fogják rajta és – amennyire én ezt az iparágat ismerem – az adósságbehajtásnak ilyenkor eléggé szélsőséges módszerei vannak, melyek alkalmasak tartós egészségkárosodás okozására. Ez azonban – ahogyan mondani szokás – egyéni szocprobléma, sokkal érdekesebb, hogy mi történik ezután a szebb napokat látott pártjában. 

Ki őrzi majd ezek után az MSZP erkölcseit?

Főetikus hiányában még az is elképzelhető, hogy romlásnak indulnak a legendásan erős morális alapok, melyekre eddig hősünk rigorózusan ügyelt. Senki sem mert a pártban rosszalkodni amíg Legény volt a gáton. Istenem! Hová lesznek a régi szép idők, mikor még Zsolti a szocialista erkölcs hibátlanul fehér talapzatáról mennydörgött a romlás ellen! Kínzó kérdések ezek.

Egyetlen reményünk lehet, hogy a nevezett párt rövidesen végképp megtér Feri kebelére, és akkor minden jóra fordul. A szocialista erkölcs a legjobb kezekbe kerül, oda ahol egyszer volt már, és amikor minden remekül működött. Ha így lesz, elmondhatjuk majd: a cigaretta káros ugyan az egészségre, de jót tesz a szocialista erkölcsöknek. 

Facebook hozzászólások

  •  
  •  
  •