Betegek vagyunk?

72

„A bölcs embernek nincs szüksége tanácsra, a bolond meg úgysem fogadja meg.”

Benjamin Franklin

Rossz előérzetem van. Úgy tűnik, a demokratikusnak mondott baloldal szemében mindannyian pszichiátriai esetek vagyunk. Ha ez így van – és így van –, akkor már csak idő kérdése, hogy mikor rendelik el kényszergyógykezelésünket. Esküszöm, nem akarok bombasztikus bejelentést tenni ez ügyben, csak feltűntek valami vészjósló jelek. Ezeket részletezném alább.

A dolog úgy kezdődött, hogy az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) könyvet adott ki, melynek alapvető megállapítása: „A hagyományos férfiasság, amit a sztoikus hozzáállás, a versengés, a dominancia és az agresszió jellemez, úgy, ahogy van, káros”.

Zárójel. A jeles színtársulat döntéseivel okozott már eddig is meglepő, nem várt következményekkel járó eseményeket. A mai fokozódó, általános és egyre mediatizáltabb buzulásban ugyanis óriási szerepe volt annak, hogy némi hezitálás és a buzilobbi nyomásának hatására kivették ezt a sportágat a mentális betegségek közül, ahová a ’70-es, ’80-as évekig tartozott. Márpedig, ha a buziság nem betegség, akkor egészséges, és hát ugye fő az egészség. Zárójel bezárva.

Megtudhattuk, hogy mindaz, amit a férfiasságról gondoltunk, csekély két-háromezer évig, az rossz. Ezt pedig nem kisebb szellemi fároszok világítják meg számunkra, mint például Dr. Ryon McDermott, a tudomány bástyájának számító Dél-Alabamai Egyetem tanára. Mert ő jobban tudja. És nekünk egyszerű földi halandóknak meg kell hajolnunk, és – nyilván – kezeltetni is kellene magunkat, hogy megszabaduljunk olyan kínos hibáinktól, mint például a férfiasság.

Az „érvelés” a libsizmus hagyományos módszertanával készül. Veszünk szavakat, melyeknek nem tisztázzuk a jelentését, mint például az „agresszió”, vagy „dominancia”, majd kijelentjük, hogy az ilyen szavakkal jellemzett tulajdonsággal bíró egyedek „rosszak”. Az természetesen nem zavar bennünket, hogy mindezen tulajdonságokkal mi is rendelkezünk, mi több, gyakran ki is nyilvánítjuk. Az más.

Klasszikus megnyilvánulása annak, mikor arra buzdítanak, hogy gyűlöljük azokat, akik gyűlölködnek.

Ha ez a csapás nem lett volna elegendő, olvasom a függetlenobjektív 24.hu-n, hogy „Elemésztette Magyarországot a gyűlölet”. Mondjuk én még nem vettem ezt észre, de hát mint tudjuk, én fasiszta vagyok, azok meg figyelmetlenek. A cikk elején roppant fontosságú teoretikus alapvetéssel találkozunk. Ebből megtudjuk: mindenről a szülők tehetnek, mert verik és/vagy abuzálják a gyerekeiket. Aztán, ennek hatására, azokból is agresszív, beteg lelkű felnőtt lesz. Mindig csodálatosnak tartottam, hogy a libsi megmondóemberek hogy a fenébe tudták ezt elkerülni, mekkora szerencséjük volt a szüleikkel, amitől ilyen tökéletesek lettek. Persze nagy részük szülei, a régi szép időkben nem otthon élték ki szadisztikus ösztöneiket.

Megtudjuk azt is, hogy a frankfurti iskola bölcsei szerint létezik az ún. tekintélyelvű, autoriter személyiség. Na, az aztán nagyon kellemetlen, mert „Vakon behódol a tekintély előtt, de kíméletlen azzal, akiről úgy gondolja, hogy alacsonyabb rendű nála.”. Rettenetes. Azt mondjuk nem tudom, hogy morálisan jobb-e, ha kíméletesek vagyunk azzal, akiről úgy gondoljuk: alacsonyabb rendű nálunk. Az ilyen meg már pusztán a szülői szigor okán alakul ki.

Ha Pistikét nem hagyjuk iskolát kerülni, náci lesz belőle.

A cikkben négy nagyeszű fejti ki a sajátos szittya gyűlölködésről vallott nézeteit. Név szerint (vigyázat, listázás!) Kende Anna szociálpszichológus, Hammer Ferenc médiaszociológus, Ungváry Krisztián történész és Beer Miklós katolikus váci megyéspüspök. Szíves engedelmükkel most és itt csak Kende Anna véleményével foglalkoznék, az volt ugyanis az utolsó csepp a rossz előérzet kialakulásához. A többiek mind a szokásos formájukat hozták, ami közismert, és miután állandóan hajtogatják, roppant unalmas.

A bölcs asszony szerint az a baj, hogy előítéletesek vagyunk. Elismeri ugyan az ő végtelen bölcsességében, hogy „Lehet ennek igazságalapja, lehetnek mögötte személyes tapasztalatok, de ezek mindig fel vannak nagyítva és kiterjesztve a csoport egészére.” Ez pedig hiba. Magyarán: vagy a szemünknek hiszünk, vagy neki. Példát is hoz: „Ha egy bűncselekményt egy roma férfi követ el, akkor sokkal valószínűbb, hogy az emberekben az marad meg, hogy az illető roma, és nem az, hogy férfi.” – mondja.

Nem vitatva végtelen hozzáértését, de elmondanám, hogy az emberi gondolkodás már csak ilyen.

Minden jelenséget a lehető legszűkebb kategória szerint közelít meg, egyszerűen azért, hogy pontosabb információt kapjon. A fenti példában nem gondolunk arra sem, hogy az illető elkövető ember. Egyfelől mert nem hallottunk még bűnöző gekkókról, másfelől mert éppen ezért nem nagyon informatív. Az, hogy az illető férfi, szintén nem tesz hozzá sokat a dologhoz, lévén az emberiség nagyjából felére illik ez. Amint, ha a cselekmény elkövetője, mit tesz Isten, roma nő, női mivolta sem tenne hozzá sokat.

Majd a következő meghökkentő mondatokat olvassuk: „A szociálpszichológia szerint az előítéletesség valamilyen szinten természetes folyamat, hiszen minden információt kategorizálunk. Nem a beteg vagy gonosz emberek előítéletesek. De ettől még nincs rendben előítéletesnek lenni…” És itt kezdődik a baj. Találtunk hát egy természetes, ám mégis rossz emberi tulajdonságot, amit – értelemszerűen – meg kell szüntetni.

Ajaj.

A felvilágosodás óta a haladás az emberek megváltoztatására törekedik. Először a szocialista embert akarták kikovácsolni, és ennek eszközeként az ideologikus erőszakot választották. Mintegy százmillió halott után feladták, nem sikerült. Aztán az oktatást és a szórakoztatóipart vetették be, mit tagadjuk, jelentős sikerrel. Most pedig, úgy tűnik, nehéztüzérségnek a lélekgyógyászatot veszik elő az arzenálból.

Ott tartunk, és ettől van rossz előérzetem, hogy nemsokára eljön az az idő, mikor minket, a haladás nagyobb dicsőségére, kényszergyógykezelésben fognak részesíteni. Logikus ez, hiszen, mint látjuk, rosszak vagyunk, létünk teher a földnek, de a haladásnak mindenképpen. A pszichológusok is rendelkezésre állnak hozzá. Az idézett dolgok pedig ennek megingathatatlan elméleti megalapozását szolgálják. Készüljünk.

Facebook hozzászólások