Lerágott csont

53

„Mindenki onnan jön, ahonnan akar, vagy ahonnan szabadon bocsátják.”

Rejtő Jenő: Az előretolt helyőrség

A magyar ellenzék újra megtalálta Ahmed H. ügyét. Igaz, lerágott csont ez, de hát a lerágott csontból is megpróbálhatjuk kiszívni a velőt. Pirítóssal nagyon finom.

Olvasom, hogy a kitűnő szír kvantumfizikus, ciprusi halász, balkáni turista és útlevélhordozó ügyében jogerős ítélet született, öt évet kapott és – az igazságszolgáltatás nagyobb dicsőségére – ennek értelmében azonnal szabadon is engedték. Mehet vissza Ciprusra a halakhoz. Nincs szebb annál mint mikor utat tör magának az igazság.

Azt is olvasom, hogy emberünk bepereli a magyar államot, mert a nemzeti konzultáció kérdőívén negatív kontextusban szerepelt a neve és az neki fájt, méghozzá pontosan 8 millió forintnyira. Elég nagy fájdalom lehet. Az kártérítési ügy tárgyalásán azt is elmondta panaszos hangon, hogy rosszul érezte magát a börtönben. El kell mondjam, szerintem ez azt jelenti, hogy a foglalkozás elérte célját, mert többnyire azért csuknak börtönbe embereket, hogy ott ne érezzék jól magukat; ezt hívják ugyanis büntetésnek. Ha nem ez lett volna a cél akkor inkább beutalják egy hatszemélyes tevewellnesre és adnak neki még vagy két útlevelet. Fénykép is készült a tárgyalásról, ahol Ahmed talpig kurtavasban jelent meg.

Majd felállt és a keleti bazárok arab árusainak megható stílusában, hazudozott összevissza.

Egy pillanatra a közel-kelet balzsamos levegője áradt szét a tárgyalóterem puritán falai között. Engem nagyon meglepett például, hogy most azt mondta „belsőépítészként” dolgozott. Azelőtt halászhajókról tudtunk. Egyébként sem tudom pontosan mit jelent az arab belsőépítészet. A hallhatatlan Rejtő Jenő szerint ugyanis egy arab kéjlak berendezése: „Egy horpadt fazék, néhány törött holmi, egy rothadt gyékény és más efféle található ott, a döngölt földpadlón. Ezenfelül néhány ezer légy; ezeket nem szükséges felkeresni, és a kecske, az kijön magától is, ha megéhezik.” Lehet, hogy ő vitte mindezeket a megrendelőknek, a stílusos és lakájos belső tér kialakítása érdekében. Már csak Leila az arab démon hiányzik. Miután minden egymásnak ellentmondó kijelentése pontosan egyenértékű, én továbbra is halászként gondolok rá, mert az sokkal romantikusabb hazugság volt.

A következőket is mondta például ez az ártatlanul meghurcolt ember, mikor megtudta, hogy neve szerepel a kérdőíven: „Napokig nem tudtam enni, aludni, sírtam és imádkoztam. a magyar kormány tisztességébe vetett bizalmam összetört, azon gondolkodtam, hogy ez befolyásolhatja-e az ügyemet” A szívem szakadt meg. Az Index szerint: „Azt írta, nincs rosszabb annál, hogy eleve börtönben várja a jogerős ítéletét, és azt érzi, az állam nyomást gyakorol.” Nincs is rettenetesebb annál, mint mikor valaki nyomást gyakorol az elítélten, bár ezzel általában nem az államot szokták gyanúsítani. Minden esetre Allah meghallgatta imáit: elengedik. A hurik készülhetnek.

Ahmed és futtatói láthatóan a sakk-taktikát választották.

Úgy hallottam ugyanis, hogy amennyiben tökéletesen értelmetlen lépéseket végzünk a sakktáblán, akkor a legnagyobb mestereket is zavarba tudjuk hozni. Nem értik ugyanis, hogy mi ez a marhaság és – mivel ők úgy csinálják – azt hiszik valami nagyon átgondolt, újszerű stratégia húzódik meg a háttérben. Meg kell valljam ebben a dologban nem vagyok teljesen biztos, mert a sakkozás tudományában csak a lépések ismeretéig jutottam el, amúgy dögunalmasnak tartom e nagyszerű játékot.

Zárójel. Emlékszem egyszer régen a Tv közvetített valami sakkmeccset. Két fickó ült a tábla mellett és nézte azt. Majd az egyik hirtelen megpöckölt egy bábút. A másik egy óráig nézett ábrándos arccal és gondolkodott. Talán azon hogy elzárta-e a gázt otthon. A nézők véresre rágták a szájukat az elviselhetetlen izgalomtól; itt tettem le a sakkmesteri karrierről. Zárójel bezárva.

Ott tartottunk, hogy ez a pertaktika abból állt, hogy Ahmed teljesen összefüggéstelenül, önellentmondóan, ám nagy átéléssel beszélt szörnyű sorsáról a büntetés végrehajtás kínzókamráiban.  Sorsa oly iszonyú, hogy még a családja is hátrányokat szenvedett el. Köztudomású ugyanis, hogy a ciprusi arab halászok valósággal falják a magyar sajtót. Ékes példája ennek, hogy kihajózáskor a megátalkodott ellenségek azt kiáltják egymásnak: „Mentsen ki téged a Földes András!”, vagy mikor egy sokcsápú, soha nem látott szörnyet fognak ki „Made in Fukushima” felirattal, lemondóan csak annyit mondanak: „Paks 2”. Hogy ebben a helyzetben milyen hátrány érte a családját konkrétan, arról nem beszélt, pedig roppant kíváncsi voltam. A per tárgyalását aztán elnapolták.

Véleményem szerint a dolog viszonylag egyszerű. Az eljárások során Ahmedet Bárándy Péter sztárszocialista sztárügyvéd védte, feltehetően sztárügyvédi és sztáremberbaráti reputációjának növelése céljából. Mármost az is nyilvánvaló, hogy mindezért Ahmed egy büdös vasat nem fizet neki. Rossz volt a fogás és a belsőépítészet sem a régi. Ezt pedig a sztárügyvéd nehezményezi és szeretné járandóságát, 8 millió forint értékben, a magyar államon behajtani. A dolog minden bizonnyal az európai bíróságon fog véget érni, ahol is – a fejlett nyugat-európai igazságszolgáltatás elveinek megfelelően – eddig minden ügyben Magyarország ellen ítéltek; valahogy mindig úgy jött ki a lépés. Az ott minden bizonnyal megítélt pénz fogja majd Bárándy szolgálatait ellentételezni.

Ami jár az jár.

A haladó sajtó pedig öles címekkel fogja hozni, hogy ismét vereséget szenvedett a xenofóbia, iszlamofóbia és egyéb fóbiák, ők pedig örvendenek ennek, mert ez azt jelenti, hogy Orbánbasi nemsokára ismét megbukik. Ahmed pedig mehet Isten hírével, vissza Ciprusra a halakhoz. Jó fogást!

Facebook hozzászólások