Nomádok

145
 

 

 

„A civilizáció egy kultúra elkerülhetetlen sorsa.”

Oswald Spengler: A nyugat alkonya

A nomádok Brüsszelt tekintik a mértéknek, és nem látják, hogy ott minden tulajdonképpen az érdekekről szól. Úgy vélik, a teljes önfeladáson keresztül vezet az út a boldogsághoz.

Van Oswald Spenglernek „A nyugat alkonya” című könyvében egy rész, amely az úgynevezett „nomádokkal” foglalkozik. Ebben leírja ezeknek a „nomádoknak” a jellemrajzát, tulajdonképpen mindent, ami erre a népcsoportra jellemző. A következőket mondja: „ A világváros a »haza« helyett a kozmopolitizmust, a hagyomány és a természetesség iránti tisztelet helyett a hűvös tényérzéket, az állam helyett a »társadalmat«, a természetes jogok helyett a kivívott jogokat, végül pedig a tudományos vallástalanságot, mint a szív korábbi vallásosságának kövületét jelenti.” Tökéletes leírás, benne van minden; mintha Spengler előre látta volna mindazt ami következik. Mint írja „[A tömeg] …egészen új értelemben vett naturalizmusa, amely minden szexuális és társadalmi jelenséggel kapcsolatban … az ősemberre jellemző ösztönökig és állapotokig lép vissza…” Hát mit mondjak: eltalálta.

Onnan jutott mindez az eszembe, hogy egy bizonyos Korányi Dávid – a „szupermodell” Mihalik Enikő újdonsült férje – azt nyilatkozta, őszerinte abban, hogy Mihalik Enikő amerikai állampolgárrá kívánja szülni leendő gyermekét: „… ebben a 21. századi, kozmopolita, nyitott világban nem találok kivetnivalót.”

Zárójel. A „szupermodell” szó Mihalik Enikő esetében azt jelenti, hogy ő azok közé a hölgyek közé tartozik, akik meg is élnek a pucér képekből. Nem kis teljesítmény ez, a többieknek nem is sikerül, úgyhogy ott némi fizetéskiegészítésre van szükség. Ezt többnyire kurválkodásból szerzik be a férfiak őszinte örömére. Zárójel bezárva.

Továbbá említi azt is, hogy a neje immár nem magányos, hiszen 20 évvel ezelőtt még nem volt lehetséges a véleménynyilvánítás, de most már lehet. „Tehát azért változik a céges és a privát vélemények közötti határvonal élessége, és a vásárlók vagy a követők, rajongók is egyre inkább honorálják, ha egy cégnek, vagy akár egy modellnek van stabil értékrendje, és nem fél annak hangot adni.” És megemlíti a Nike nevezetű cégnek a BLM-mozgalommal kapcsolatos állásfoglalását. (A Nike nevében John Donahoe, vezérigazgató kijelentette, hogy 40 millió dollárral támogatják a BLM mozgalmat. Ez azért mulatságos mert pontosan Nike üzleteket is szoktak kifosztani a szorgalmas négerek.) Ezzel egyébként nem állít mást, minthogy a cég(ek) véleménye meghatározó az attól való eltérés nem megengedett.

(Tekintsük csak Petry Zsolt esetét a Hertha-val!)

Ő most mint „városdiplomata” vállal szolgálatot – bármit jelentsen is ez. Az interjú következő részében aztán el is mondja, hogy ez miből áll. „A kollégákkal egyeztetjük a jól működő gyakorlatokat, informáljuk egymást tesztelésről, maszkviselési szabályokról, kommunikációs stratégiákról, gazdasági és szociális intézkedésekről, és ezeket becsatornázzuk az fővárosi operatív törzs irányába.” Röviden, tömören összefoglalom: a nagy semmit.

Valószínűleg a hálózat – a „network” ahogyan előkelően mondják – a kulcsfogalom, amire gyakran hivatkozik is. A hálózat, ahol sokat dolgozott és eléggé megbízhatónak is tartották, hogy most beejtőernyőzzék, mint gyurcsányistát, a fővároshoz; mert hát Bajnai kormányára is Feri sötét árnya vetült. Ő most jó helyen van, dolga egy szál se, úgyhogy kitűnően tud foglalkozni azzal, amihez valójában ért: a hálózat működtetéséhez, mert ő bizony volt a washingtoni Atlantic Council eurázsiai energiaügyekért felelős igazgatója is, és onnan bizonyára terjedelmes telefonjegyzéket hozott.

Aztán eszembe jutnak a többiek is. Cseh Katalinok, a Berg Dánielek, az összes külföldről támogatott áruló. Nomádok ők mindannyian. Mindegy, melyik városban laknak, honnan rendelik a szója lattét és hová járnak edzőterembe. Pergő nyelven beszélik az angolt, korunk közös nyelvét, mert nincs annál nagyszerűbb, mint mikor két holland, egy spanyol és egy svéd angolul fogalmaz meg egy EU-s okiratot. A vicces egyébként az, hogy az angolok közben kiléptek az EU-ból, de ez nem zavarja őket mert Málta angol nyelvű, úgyhogy van mire hivatkozni. Egyébként José Ortega Y Gassetnek van egy írása, amelyben a latin nyelv elcsökevényesedésével, konyhanyelvé válásával magyarázza a római birodalom bukását.

Paraziták is, hiszen nem tesznek semmit, ami valahogyan segítene az országon. Sőt!

Brüsszelt tekintik a mértéknek, és nem látják, hogy ott minden tulajdonképpen az érdekekről szól. Úgy vélik, a teljes önfeladáson keresztül vezet az út a boldogsághoz. Nincs szükség semmire – divat majd mindent megold. Közben a „globalizációt” nevezik az alapvető oknak, ami miatt minden történik, és nem veszik észre ezzel párhuzamosan az ország kirablásának szándékát. Vagy nem is érdekli őket. Hiszen – meg vannak győződve róla – ők mindig puhára esnek, őket mindig megmenti valaki. Okosak ők, „tény-emberek” – ahogyan Spengler nevezi őket –, ezért aztán a „szükségszerűségről” beszélnek, mikor valakit el kell veszejteni. Pedig tévednek. Pontosan úgy fogják eldobni őket, ahogyan ők dobják el megunt játékszereiket: egyetlen hanyag mozdulattal.

Persze meg lehetne vizsgálni vajon honnan jönnek ők? Milyen családból származnak, mennyire meghatározottak, hogyan szocializálódtak? Szinte minden esetben ugyanonnan: a szocializmus langymelegéből, az előző rendszer sikeresei közül. Onnan, ahol nagyapák még pöffeszkedő despoták voltak, a gyerekek már „értelmiségiek”, az unokák pedig már „européerek”. Mert bár a fiak nem felelnek az apák vétkeiért, de az apák igenis felelősek a gyerekeikért.