Vona Gábor Canossája

66

Egyedül a pápa lábait kötelesek az összes fejedelmek megcsókolni”

VII. Gergely pápa: Dictatus papae

Úgy esett, hogy Kr. u. 1076-ban, a fent idézett VII. Gergely pápa kiközösítette az egyházból IV. Henrik császárt, miután az a pápa megkérdezése nélkül főpapokat nevezett ki. Henrik főúri alattvalói meg is ragadták az alkalmat és fellázadtak a császár ellen. Henriknek mit volt mit tennie – miután nem rendelkezett megfelelő haderővel a főurak megregulázására – Canossa várába zarándokolt, ahol három napig mezítláb, fedetlen fővel várakozva könyörgött a pápának a kiközösítés visszavonásáért. Természetesen egyáltalán nem bánt meg semmit, az időt kihasználva ugyanis sereget gyűjtött és elűzte a pápát Rómából. Sőt, ellenpápát is kinevezett, akivel aztán megkoronáztatta magát.

Ez az esemény jutott eszembe, mikor – én hülye – megtekintettem Vona Pártlélek Gábor fellépését a Spinoza-házban. A Spinoza a honi zsidóság kulturális fellegvára, ahová a pártlelket néhány éve még bizonyára nem engedték volna be. Még szájkosárral sem. Többek között ama míves mondata okán, miszerint: „Én soha nem leszek Izrael kutyája, mint itt az összes parlamenti párt. Érti? Soha!

Persze, azóta nagyot változott a világ.

A honi zsidóság egy része ma már hasonlóan nem kíván Izraellel kollaborálni, mióta kiderült, hogy az izraeli miniszterelnök jó viszonyt ápol Orbánbasival, minek kapcsán mértékadó körök egyenesen antiszemitizmussal vádolták a jeles zsidó politikust. Pont úgy, mint annak idején Vonát. Akinek régebbi kijelentéseivel azonban az antiszemitizmus megítélésének arany mérőrúdja, Heller Ágnes sem kíván már foglalkozni. Változnak az idők, s benne tán a zsidók is.

Közbevetőleg jegyezném meg, hogy ezek a változások némi kétséget hagynak maguk után, a tekintetben, hogy mit is ért a haladó libsizmus az „antiszemitizmus” fogalma alatt. Meglepő módon kiderülni látszik, hogy ez az antiszemitizmus is relatív, történeti fogalom. Valami egyszer az és akkor halálos bűn, másszor meg nem fontos. Hát igen.

Minden relatív, csak egyetlen biztos pont létezik a világmindenségben – Arkhimédész hogy örülne – az pedig Orbánbasi.

Hozzá kell viszonyítani mindent. Nem az az antiszemita, aki utálja a zsidókat, hanem aki Orbán szövetségese, barátja vagy üzletfele. Szerintem ezt nemsokára bele fogják írni a Tórába is.

Elment hát a Gábor, hogy Rangos Katalin príma primisszima mikrofonállvány – aki még az Acél Endre, alias Acsádi-féle TV híradóban sajátította el a függetlenújságírás finom fortélyait – megértő tekintete előtt szánja-bánja. Már a performansz bevezetése is roppant izgalmas volt. A felkonferálásban felhívták ugyanis a jelenlévő valódi és címzetes holokauszt-túlélők figyelmét, hogy csak Rangos Katalin kérdezhet.

Úgy tűnik valakik botránytól tartottak.

Ezután pedig a pártlélek nekiállt és megmagyarázta. Roppant érdekes érveket tálalt fel annak magyarázatára, hogy miért is lett cuki. Érvelésének fő iránya tulajdonképpen az volt/van, hogy ő alapjában véve hülye. Hiszen – mondja – semmiféle politikai hasznosság nem indokolja a cukisodást, tehát a politikai racionalitással szemben politizál, ami nyilvánvaló bizonyítéka annak, hogy őszinte, mert hát a gyerekek és a hülyék ugyebár azok. A közvélekedés szerint legalábbis. Ez bizony kikezdhetetlen logika.

Az interjú, beszélgetés, kanosszajárás, mit tudom én micsoda közben, sem a kérdező, sem pedig a kérdezett nem mulasztotta el a kötelező orbánozás, korrupciózás napi penzumát leróni. Valamint Gabi mindeközben meglehetőst szemérmetlenül felkínálkozott mindenkinek, a DK-tól az LMP-ig. Schiffer András forog az ügyvédi irodában. Csoda, hogy nem jelentették fel szexuális zaklatásért.

Megmagyarázta a szájtátva ülő hallgatóságnak a Magyar Gárdát is. Mert ugye egyrészt az nem úgy volt, másrészt nem tudott róla, harmadrészt ma már nem csinálná. Még a gárda-mellényt is elajándékozta azóta. Azt nem mondta meg kinek, pedig furdal a kíváncsiság. Vajon ki gyűjt mostanában Vona-relikviákat? És miért? Ezt sajnos nem tudtuk meg. Megtudtuk viszont azt, hogy Toroczkai nem olyan és hogy Gabi szereti a konzervatív buzikat. Hogy pontosan hogyan, azt nem részletezte. Sorra vettek aztán mindent. Az EU zászló égetéstől az emlékezet cipőibe való köpködésig. Mindezeket ma már nem tenné, mondta, mert megjött az esze. Miközben azt is állította, hogy éppen elment, mert attól őszinte.

Mindezen érvelések közepette nagy igyekezettel vetette be a direkt marketingesek közismert, sanda báját. Csoda, hogy a végén, önmagán kívül nem akart rájuk lőcsölni valami csodamasszázsfotelt automata szemöldökcsipesszel.

Látszott, hogy a fellépést referenciamunkának szánja.

Ha ezeket meg tudom etetni, akkor mindenkit” – gondolta magában. „Ezek” alatt pedig azokat értette, akiknek „világuralmi törekvéseit” nem is oly régen még visszataszítónak találta. „Ezek”, a közönség néma, döbbent csendben ülte végig az egészet. Nem volt nevetés, morgás, közbekiabálás, állva tapsolás. Semmi. Tán ez volt a legnyomasztóbb az egészben.

A Jobbik-sztárok a magyar összeomlás előidézésével vannak megbízva.” mondotta szegény Csurka Pista bátyánk – akinek köpenyéből bújt ki Vona és akit először árult el – a maga patetikus éleslátásával. Hát, lehet, hogy azzal vannak megbízva, de menni nem nagyon megy nekik. Egyelőre.

Facebook hozzászólások